Marcel Kalmannt, aki egyébként amerikai állampolgár (és egyébként vallásos zsidó) nem szolgálták a belgiumi Brugge (Bruges) egyik kávézójában. Kiutasítását követően a rendőrséghez fordult, feljelentést akart tenni, de nem sikerült neki. A flamand rendőrség ugyanis csak hollandul hajlandó jegyzőkönyvezni az eseteket (magyar turisták figyelem!). Egész Európa csodálkozva áll az eset előtt. Én nem.
Miközben az Európai Unióban még a csapból is a tolerancia folyik (persze elsősorban a szexuális kisebbségek és a szegény iszlám terroristák kapcsán), addig talán még a brüsszeli és strassbourgi okosok sem tudják (vagy nem akarják bevallani), hogy az unió átlag polgára egyáltalán nem toleráns. Vagy legalábbis nem annyira, mint szerintük kellene.
A történetben nem csak az a furcsa, hogy a kiűzést az amerikai férfi fején látható kipa váltotta ki. Bár nyilván azt gondolnánk, hogy 64 évvel a második világháború vége után ezzel ár nincs probléma (legalábbis ilyen nyíltan). Furcsa a rendőrség viselkedése is. Nyilván nem az angol anyanyelvű sértett miatt, hanem a belga államot alkotó másik nemzetiség, a vallon elleni ellenszenv állhat a háttérben.
Nyilvánvaló, hogy a történtek után nem fogja senki antiszemita és rasszista államnak bélyegezni az ősuniós Belgiumot. De talán ez figyelmeztető jelzés arra, hogy a tolerancia torz hangsúlyozása (ugyanis ha megfigyelik, nem arról van szó, hogy embertársainkat úgy fogadjuk el, ahogy vannak, hanem kötelező az egyetértés is a másik nézeteivel) esetleg pontosan az ellentétes hatást válthatja ki.
Szóval Marcel Kalmann nem biztos, hogy ezek után szívesen utazik még egyszer Belgiumba. Jól lehet ő is tudhatja, hogy abban az országban nem volt mindig így. A második világháború alatt Belgiumban történt meg egyedül, hogy partizánok megállítottak egy deportáló vonatot, és ezzel lehetőséget adtak a bezsúfolt zsidóknak, hogy elmeneküljenek. Egyébként az egységet egy magyar származású zsidó, aki ma is él, vezette. Az ő példájuk szól az igazi toleranciáról.
