A Hősök terén a Várból 1944 februárjában kitörő német és magyar katonákra emlékezett szombaton mintegy kétezer bőrfejű, a megszüntetett Vér és Becsület szimpatizánsai. Vasárnap pedig Horthy Miklós halálának évfordulóján tisztelgett néhány tucat gárdista a kormányzó emléke előtt. Utóbbi felvonulás ifjabb Hegedűs Lóránt református lelkész templomában ért véget, ahonnan kizavarták lapunk fotósát.
Lobogtak az árpádsávos zászlók a Hősök terén, de sokan csuklyával takarták el arcukatFotó: Kertész Gábor Mintegy másfél-kétezer fekete ruhát viselő bőrfejű gyűlt össze a budapesti Hősök terén a „becsület napi” megemlékezésre. A fiatalok a téren felállított kordonokon belül sorakoztak fel katonai alakzatban, s hozzájuk több száz szimpatizáns csatlakozott. A „Becsület Napját” – vagyis azt, hogy 1945. február 11-én több tízezernyi német és magyar katona tört ki a Vörös Hadsereg által bekerített budai Várból – több éve megünnepelte a Vér és Becsület egyesület, még azután is, hogy 2005-ben betiltották a szervezetet. Tagjai azonban az idén ismét a Hősök terére vonultak és felsorakoztak a „Vér és Becsület” feliratú fakereszt előtt.
A kordonon kívül viszont mintegy háromszáz fiatal tüntetett a magyar nyilasokra és II. világháborús német megszállókra emlékező szkinhedek ellen. Közülük sokan sárga csillagot tűztek a ruhájukra. Amikor a szkinhedek belekezdtek a magyar himnuszba, tarkóra tett kézzel „néma áldozatként” tiltakoztak „a terrorimádók mai gyermekei” ellen.
Szintén felvonult a hétvégén a Jobbik és az általa alapított Magyar Gárda. A szervezet – melynek feloszlatásáról áprilisban kezd tárgyalást a bíróság, az ügyészség javaslatára – tagjai Horthy Miklós kormányzó halálának 51. évfordulójára emlékezve gyülekeztek a budapesti Szent István Bazilika előtt. A mintegy harminc egyenruhás gárdista és száz szimpatizáns onnan rendőri kísérettel, árpádsávos zászlók alatt vonult a Szabadság téri református templomhoz, ahol ifjabb Hegedűs Lóránt beszélt. A templomból kiküldték lapunk fotóriporterét, mondván: nemkívánatos személy, csak ha „majd egyszer igazat írnak”.
Ugyancsak Horthy Miklósra emlékezett szombaton a gárda „bajtársi szövetségese”, a Nemzeti Őrsereg is. Tehette ezt annak ellenére, hogy a bíróság nemrég jogerősen elutasította az egyébként tavaly tavasz óta működő egyesület bejegyzését.
Népszava-információ
Zsidózni csak a kordonon kívül
Ez egy katonai jellegű rendezvény – hangzik el a Hősök terén a Becsület Napja indításaként, mikor a bőrfejűek katonásan bevonulnak a nekik elkerített területre. Magyarok, németek, svédek – az 1997 óta rendezett „ünnepség” nemzetközivé nőtte ki magát. A transzparenseken a Vér és Becsület felirat szerepel. Igaz, az egyesületet betiltották, de ezt a rendezvényt is korábbi elnökük, Domokos János jelentette be a rendőrségnél. „Furcsa” egybeesés.
A kétórásra nyúlt megemlékezés alatt nincs dohányzás, beszéd és mozgolódás. Megemlékezés van, és beszédek áhítatos hallgatása. 1945. február 11-e volt az a nap… – hangzik el többször is. Mi úgy tudtuk, az volt az a nap, amikor a magyar és német katonák megpróbáltak kitörni a budai Várból, a szovjet gyűrűből. Pedig – mint itt kiderül – többről van szó: az volt az a nap, amikor a hős katonák életüket áldozták a liberalizmus és bolsevizmus elleni harcban. Sőt, azon a napon dőlt meg a materializmus; a hősök megakadályozták a sztálini csapatokat abban, hogy egész Európát elfoglalják.
Egy külön, elzárt és érthetetlen világ van a kordonon belül. Ahol egyszer sem hangzik el a szkinhedektől már-már elvárt, nyíltan rasszista megjegyzés. Csak „ótestamentumi düh” vagy „gazdanépre rátelepülő és azt kifosztó” népcsoportokról van szó, vagy az egyik német felszólaló tiszteletét és háláját fejezi ki a Waffen SS-nek küzdelmükért.
A kordonon kívül a Kossuth térről ismert szélsőségesek is gyülekeznek. Ők nem figyelnek annyira arra, mit mondanak. Amikor néhány antifasiszta ellentüntető érkezik a térre, akik ordibálással zavarják meg a megemlékezést, rögtön hallani „buzizást”, „zsidózást”, „Izraelbe valózást”. Fenyegetik is az antifasisztákat, akik visszaszólnak. Erre a rendőrök is beavatkoznak: kikísérik őket a térről, nem is jönnek vissza.
H. B. B.
