Nemrégiben ismét meggyalázták több mint hetven szovjet katona nyughelyét a hegyaljai Csörsz-parkban. Az emlékkövekre vörös festékkel „megszállók”, „kurucinfó”, „gyilkosok”, „kommunisták” feliratokat festettek.
Ez a sírgyalázás azonban nemcsak az elkövető ostobák szégyene, hanem az egész magyar nemzeté. Arról tesz tanúbizonyságot, mennyire nem európai, mennyire nem tisztelettudó és emberséges ez az ország. Egyúttal jelképesen meggyalázták azoknak a magyar katonáknak az emlékét is, akiket életük virágjában a nép- és nemzetellenes célokért idegen földre hurcoltak és ott életüket áldozták. Akiket a hitleri koalíció seregei megtámadtak, megszálltak, és annyi szenvedést kellett elviselniük, sokkal emelkedettebben és a holtak iránti kötelező tisztelettel védik és ápolják az elesett német magyar, olasz, román, stb. katonák, hadifoglyok és munkaszolgálatosok sírjait. Azokét, akik ma idegen, de nem ellenséges földben alusszák örök álmukat, nagyon messze szeretteiktől, otthonuktól, szülőföldjüktől.
Az orosz, az ukrán és az egykori Szovjetunió más megtámadott népei számára ez lelkiismereti kérdés, és abban a reményben fogadják tisztességgel az elesettek sírjait felkereső magyar hozzátartozókat, hogy az idegen földön – amelynek szabadságáért a fasisztákkal vívott élethalálharcban életüket áldozó fiaik, apáik nyugszanak – ugyanúgy tisztelik a holtakat.
A halottgyalázóknak fogalmuk sincs a kegyeletről, a tisztességről, arról, hogy a halott katona már nem ellenség semmiképpen. Aki ezt nem érti, az holtában sem érdemel majd tiszteletet.
Godó Ágnes hadtörténész
