Rekkenő, már-már Németh Lajosi hidegben várakozom a Duna Ház előtt január első hetének péntek estéjén. Néhány félig fagyott hajléktalant és reményét és kedvét vesztett utcai árust kivéve senki sincs a láthatáron, hiába a polgári újesztendő első hete van.
De ez nem veszi kedvünket és Kerényi András körzeti elnök vezetésével a BZSH Délpesti Körzete felé vesszük az irányt. Elhagyott és erősen iparo-sodott tájak mentén vezet utunk, a csepeli hév vonalát követve. Pester-zsébetre érve konstatálom, hogy itt is kihalt minden, csak két égetnivaló gyerek épít hóemberből úttorlaszt a járdán.
Az egymástól véletlenül sem különböző, kocka alakú társasházak a kör-nyezet, az utcán fellelhető régebbi típusú és szériájú autók, a bezárt strand, egyszóval minden azt sugallja, hogy ezt a környékét egyszerű munkásemberek lakják. A dolgozó nép főként nyugdíjas fiai, akik láttak már ennél szebb időket is. A Dél-Pesti Körzet is egy körülbelül 40-50 éves ház földszintjén van, egy volt élelmiszerbolt helyén. Először még-csak né-hányan jönnek, de aztán a sötétség beálltával szépen megtelik a több szobából álló imaház. Új ember vagyok a közösségben, mindenki megnéz egy kicsit, aztán kedvesen köszön.
Kerényi András elnök büszkén mutatja imatermüket. A magyar és izraeli zászlóval is díszített helység frissen felújítottnak tűnik. Csepel, Soroksár és Erzsébet zsidóinak világi szervezőjével itt, Magyarország egyik legfiata-labb körzetének imatermében beszélgetett Szilágyi Iván Péter.
– Milyen kerületek, területek tartoznak körzetükhöz?
– Régen – amikor még Soroksár és Erzsébet egybetartozott – csak két kerület tartozott hozzánk. Most már három, Soroksár, Csepel és Pester-zsébet. Ez kicsit hasonlít az ötven évvel ezelőtti helyzethez, akkor is Er-zsébeten volt „A templom” és ide jártak át a hívek Csepelről és Soroksár-ról. Az 1960-as évek közepén a hitközség eladta a zsinagógát a Képcsar-nok Vállalat részére. Képraktárnak használták. Erzsébeten volt egy ima-ház is, de azt a lakótelep építése miatt lebontották, 1968-tól fogva gya-korlatilag nem volt itt hitélet. A volt zsinagóga falán emléktáblát avattunk 2003 májusában, amellyel megemlékezünk a régi körzetről.
– Hosszú évtizedekig tehát a külső pesti kerületekben egyáltalán nem volt hitélet?
– Csak a mártír istentiszteleteket tartották meg a temetőben. Ugyanis mind a három kerületnek van saját zsidó temetője.
– Milyen állapotban vannak?
– Viszonylag elhanyagoltak. Általában kevés temetés van, az utóbbi idő-ben azonban két hívünket is eltemettük. Ezek a temetők elhanyagoltak… De leginkább elhagyatottak, konstatálja szomorúan Kerényi úr. A sors kü-lönös fintora, hogy azok az emberek, akik ezekben a temetőkben nyug-szanak szinte kivétel nélkül mind tartották vallásukat. Ebbe beletartozott az is, hogy rendszeresen látogatták őseik sírjait. Azonban róluk mintha el-feledkeztek volna a mai generációk…
– Mennyi áldozata volt a Soának a környéken?
– Amiről mi tudunk, hogy Erzsébetről körülbelül négyezer embert vittek el örökre. Ezerötszáz főt név szerint kikutatott az egyik hittestvérünk (Fara-gó Lászlóné) a közösségünkből. A csepeli áldozatok számát nem tudom pontosan, pedig nagy és virágzó közösség volt. Ötven-száz fő keveredhe-tett vissza 1945 után…
– Annak idején sokan jártak el közülük az Erzsébeti zsinagógába?
– Igen, mivel nagy templom volt élő és pezsgő közösséggel. Például dr. Kriszháber Béla rabbi úr is itt szolgált, a háború után pedig Hochberger László főrabbi úr vezette a közösséget. Kardos Péter főrabbi úr is itt funk-cionált kántorként, majd rabbiként.
– Kardos Péter mennyi ideig volt itt?
– Pár évig, a templom bezárása után megmaradt imaházban vezette a hitéletet 1964-1968 között.
– Mikor és hogyan kezdődött el újra az élet?
– 2000-ben egy erzsébeti lakos, Kövesi Gyuri bácsi és egy másik hittest-vérünk találkoztak az utcán és arra jutottak, hogy egy kis hitéletet kellene szervezni itt Erzsébeten. Első alkalmakkor, a Csiliben jöttek össze a kö-zösséget életre hívni akarók. Megalakították a PeSoCsé-t, Pesterzsébet-Soroksár-Csepeli körzetet. Gyuri bácsi pedig helységet szerzet az erzsébe-ti önkormányzattól. Szerdócz Ervin a kezdetektől itt volt velünk, sokat ta-nultunk tőle és együtt fejlődtünk, nálunk gyakorolta mindazt, amit a Rabbiképzőben megtanult. Már ekkor volt minjan, megvolt a tíz fő. Szer-vezésben és a hitélet újraindulásában sokat köszönhetünk előző elnöke-inknek, a már említett Kövesi Gyuri bácsinak és Jordán Dánielnek. De el-sősorban tagjainknak köszönhető a fejlődés.
– Csepelt nem éppen vallásosságáról ismerik. Vannak híveik a hagyomá-nyos munkáskerületből?
– Rendszeresen négy-öt fő jön el, rajtuk kívül időként még eljönnek né-hányan és persze vannak olyanok is, akikről tudunk, a hírlevelünket is kapják, de hiába, nem látogatnak el hozzánk. Mi tartja távol őket zsidósá-guk felvállalásától?
– Hírlevelüket hány emberhez jutatják el?
– Nagyságrendileg hatvan-hetven emberhez, postán, e-mailben vagy itt a klubteremben, kézben adva… Péntekenként húsz-huszonöt fő mindig el-jön.
– Ez a Szombat délelőttökre is igaz?
– Szombat délelőttönként az elmúlt években eddig nem volt ima. Tavaly egyszer-kétszer már sikerült megtartani. Az idei évtől kezdve minden hó-nap utolsó szombatján szeretnénk megszervezni, hogy legyen szombat délelőtt is ima.
– Soroksárról még nem beszéltünk. Ezt a kerületet hagyományos sváb településnek tartják, volt ott egyáltalán zsidó élet?
– Nagy zsidó élet volt, ma is eljár három-négy fő nők és férfiak vegyesen.
– Más egyházak helyi közösségeit támogatja?
– Igen, úgy tudjuk.
– Az erzsébeti és csepeli önkormányzattal milyen a viszonyuk?
– Mindkettővel nagyon jó, kölcsönösen látogatjuk egymás rendezvényeit és támogatnak is bennünket. Az erzsébeti polgármester például rendsze-resen megtiszteli mártír istentiszteleteinket, ahol beszédet mond és ko-szorúz. Az önkormányzatok anyagilag is segítenek bennünket, például a csepeli önkormányzat támogatásával egészítettük ki a Mazsöknél nyert pályázati összeget, amelyből pincénket újítottuk fel.
– Lipótvárosi lakosként hogyan került ide?
– Tényleg nagyon sok zsinagóga van a lakásom környéken, de én itt ér-zem magam jól. Tudja, én Csepelen születtem és éltem egy jó ideig. Ké-sőbb elköltöztem, de amikor az itteni barátaim szóltak, hogy megalakult a körzet, eljöttem, itt ragadtam és tavaly februárban megválasztottak el-nöknek.
– Hány tagjuk van?
– Tavaly durván negyven fő fizetett hitközségi adót. Körülbelül hetven hit-testvérünkről tudunk, de sokakat nem sikerült elérnünk, megérintenünk.
– Milyen korosztályokból járnak ide?
– Jómagam kamasznak számítok-mondja a középkorú elnök-, általában hatvan év fölöttiek a híveink. A legidősebb tagunk 95 éves. Mostanában fiatalodunk egy kicsit, eddig Szerdócz Ervin volt a vallási vezető, nemrég Fináli Gábort választotta meg a közösség. Sok fiatal barátját hívja el ide és ezt el is várjuk tőle!
– Tagjaik gyerekeik, unokáik nem jönnek?
– Sokuknak egyáltalán nincs családjuk, a többi gyerek és unoka pedig nem kapott vallásos nevelést.
– Próbálták megszólítani az ifjúságot?
– Hirdettünk a kerületi kábeltévéken és az újságokban is, de nagyon ke-vesen jöttek el.
– Milyen a kapcsolatuk a BZSH-val?
– Nagyon jó a kapcsolat, úgy érezzük mindenben segítenek bennünket. Általában amit kérünk, azt mindig megkapjuk. Ehhez persze hozzátarto-zik az is, hogy mi sem kérünk sokat. Ez nem egy gazdag környék, főként kisnyugdíjasok járnak ide, de azért erejük szerint mindannyian támogat-nak bennünket. Azt szeretnénk, s ezért dolgozom én és az elöljáróság, hogy azok a hívek, akik megtalálták vagy visszataláltak a zsidóságukhoz, azt szeretetben, méltóképpen megélhessék.
(Az Új Életben megjelentett anyag, bővített változata.)
Szilágyi Iván Péter
Mazsihisz news
