2008.02.08., 2008. évfolyam, 06. szám
szerző: Bölcs István forrás: 168 Óra
címke: XX. évfolyam
Abból az alkalomból, hogy a 168 Óra elkezdte XX. évfolyamát, beleböngésztünk korábbi példányainkba. S bár úgy tartja a tévhit, hogy a tegnapi újságot senki sem olvassa, mi azért úgy láttuk, hogy érdemes felnyitni az archívumot. Hétről hétre, évről évre.
Eltiltotta a 168 Óra és a Gondolat-Jel szövegeinek közreadásától e célból alapított lapunkat Szíjártó István, a Magyar Rádió gazdasági igazgatója. Az év elejétől tehát önállóan, „hang nélkül” voltunk kénytelenek megjelenni. A kitagadás nyomán a VI. évfolyam 1. számára azt írtuk: „Ezt a lapot az újságírói szolidaritás működteti.” A Népszabadságé, a Népszaváé, a Magyar Hírlapé, a Kuríré, az Élet és Irodalomé, a Kritikáé, a Figyelőé, a Magyar Narancsé, a Tallózóé és a Hócipőé. Mert a kitagadás nem jelentett kiközösítést. Sőt!
Kattintson a képre!
A Nemzeti Tájékoztatási Iroda tanácsadója (Tom Kenedi) azt hangoztatta, hogy a majd elbocsátandó rádiósok mind párttitkárok voltak, kommunisták és alkoholisták. Honnan tudta, kik az elbocsátandók, hol ittak, miben hittek?
A független képviselők csoportja meghízott. Főleg kisgazdák, MDF-esek ültek át. Akik időben megérezték a pánik savanykás szagát.
Belép a politikai porondra Pokorni Zoltán szakszervezetes tanár. Leszögezi: nem a hatalomvágy hajtja a Fideszbe. Aztán adja majd följebb is.
„Drága Csúcs Úr! – írja levelezőnk Esztergomból. – Köszönöm Önnek, hogy megduplázta a 168 órát. (Egy rádióműsor + egy újság.)” Ismeretlen értesít bennünket: a rádiós 168 órát és a Gondolat-Jelet ezután magnón rögzíti, és szamizdatban kiadja.
Január 18-án a Világnemzeti Népuralmista Párt Angyalföldön ülésezik. A falon Szálasi-arckép, a köszöntés: kitartás, a karon árpádsávos karszalag. „Halál a NATO-ra”, „Ki az idegenekkel”, „Magyar Nemzeti Hadsereget!” – írja az agyatlan Szabó Albert.
Pálfy G. István, a tévéhíradó főszerkesztője süketnéma tolmácsot alkalmaz, hogy leolvastassa vele: mit mond Horn Gyula padszomszédjának a Boross-beszéd idején. (Van tippünk, éppenséggel.) Ám a dolog kipattan, kínosan jellemtelennek tűnik. Pálfy G. ködösít: ő csak meg akarta védeni Hornt, ha valaki esetleg mást mondott volna. (Tessék azért ezt végiggondolni!)
Murányi László, ugyanennek a kurzustelevíziónak a főmunkatársa, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőjelöltje, az Egyenleg kiszemelt főnöke, a taxisblokád útlevelet ajánlgató lökdösődője a Magyar Újságírók Közösségének közgyűlésén javasolta: hozzanak létre egy magyarságellenes tevékenységet vizsgáló bizottságot.
Az ötletet Magyar Bálint elmekórtani jelentőségűnek értékelte.
Az ügyészség kezdeményezte a Világnemzeti Népuralmista Párt betiltását. Orbán Viktor azt mondta újságunkban: örül, hogy végre keményen nyúlnak a politikai szélsőséghez.
Az angyalföldi nyilasgyűlésen felszólalt Takács János Domonkos-rendi atya is. Furcsálltuk. Megkerestük a rend főnökét, Dóczy Zsigmondot, aki megosztotta velünk azt a véleményét, hogy „voltak a nyilas rendszerben pozitív vonások is”, és már Prohászka is „finoman zsidóellenes volt”. (!)
A Magyar Katolikus Püspöki Kar elhatárolódik e képtelen szavaktól. Ugyanakkor lapunkban Balsai István MDF-es igazságügy-miniszter kifejti: ő elvárja a papoktól, hogy a választás előtt keresztény és jobboldali irányba orientálják híveiket.
Koltai Tamás színházi kritikust beperli Ablonczy László, a Nemzeti Színház igazgatója intézménye hitelének rontásáért. Ismét egy közhivatalnok, aki Antall ragadós példája nyomán bírósági elégtételre vágyik. Egy szakmáját lege artis gyakorló szakemberrel szemben!
1994. március 4-én Csúcs László 129 rádióst azonnali hatállyal elbocsát, eltiltja őket a műsorkészítéstől. (Az MDF frakcióvezetője, Kulin Ferenc egyetért.) „A szétdúlt manézsban az illetékszakértő vidáman söpröget” – ír új befejezést Cukor és korbács című jegyzetéhez Mester Ákos. Nagy a megütközés itthon és külföldön.
„Kedves rádiósok! Kedves 168 Óra!
Voltam a Múzeum-kertben Önökért, de mégsem írok kondoleáló levelet, mert hiszek a feltámadásban.
Igaz barátsággal: Mickey Mouse.”
A kár többszörös. A Magyar Rádió sem lesz már az, ami volt, soha többé. És az MDF sem. Paraszt voltam Antall sakktábláján – mondja megtörten Katona Tamás államtitkár. Dániel Ferenc elbocsátott rádiós viszont látta a jövőt: „A politikai akaraton túl kirajzolódik egy lehetséges rádió víziója, amely reggeltől estig harangkondulással, negédeskedéssel, nyájaskodással, szervilizmussal, a konfliktusok elkenésével, az emberi hang hamis megszólaltatásával akar beszélni.” Nos, lett ilyen harangozós, hazudozós, ragacsos rádió, négy év múlva.
Május 4-én megültük ötödik születésnapunkat a Pesti Színházban, sok barát, kevés ellenség között.
Az MDF groteszkül futkározott még egy nagyot a Fradi-pályán kampányzárásként, majd óriásit bukott a választásokon. Nyer az MSZP, noha a jobboldal mindent megtesz ellehetetlenítésére. Svédországból hamis tanú bizonygatja, hogy a fogait Horn rúgta ki. Az MTV Dézsy Zoltán nevű munkatársa fúratja a Köztársaság teret, hogy „”56-os pincebörtönökre és foglyokra” bukkanjon (1994-ben!). Mindezek ellenére a szocialista Csintalan vet örömbukfencet a Hősök terén.
A választás két fordulója közt A hét című tévéműsor hamis felhívást tesz közzé, hogy különféle értelmiségi csoportosulások a jobbra szavazást tanácsolják. Az érintett szervezetek vezetői tiltakoznak.
Horn Gyulát súlyos autóbaleset éri. Utóbb ennek „kampányon kívüli” voltát megpróbálja kétségbe vonni a bukott jobboldal némely prominense.
Király B. Izabella már a Magyar Érdek Pártjában feszít. Javasolja, hogy nyilvánítsák a világörökség részének a magyar nyelvet, őstörténetünket és a nemzetet. (!) Hiszen az egész világ kultúrája a Kárpát-medencében s velünk kezdődött, mi adtuk nekik a civilizációt! Amúgy vesszen Trianon, a Szent Korona pedig legyen jogforrás, alá sorolódjanak a Szent Korona országai. (Ennek is lesz folytatása egy másik kormány idején!)
„Soha nem hazudtam” – mondta Chrudinák Alajos. Akad, aki megirigyli ezt tőle, és csatlakozik. Ketten lesznek csak tiszták, hófehérek.
„Nem hamisított az Egyenleg” – mondta ki a pesti Központi Kerületi Bíróság. Megállapította, hogy Bánó András emberi méltóságát, becsületét és jó hírét megsértette Pálfy G. István, Varga Domokos, valamint (majd 2006-ban a tévészékház ostromát lelkesülten közvetítő Hír tv-s) Császár Attila. A vér nem válik vízzé. És fordítva.
Létrejött a koalíció, megalakult a kormány. Für Lajos nehézkesen adta át a honvédelmi tárcát Keleti Györgynek, akinek évekig a köszönését sem fogadta.
Időzített bombák Szegeden, Szabadkán, a Parlamentnél és a Mátyás-templomnál. Azóta sincs megoldás, annyira jól időzítették.
A választás után három hónappal még növelte is előnyét az MSZP és az SZDSZ. Szavazóinak felét elvesztette az MDF, 6 százaléka maradt, ugyanennyi a Fidesz-, a KDNP-, a kisgazdavoksok száma is.
Deutsch Tamás változatlanul liberálisnak mondja a Fideszt, s az ellenfél ármányának, hogy a vesztes konzervatív táborba lökdösnék át. Tamás Gáspár Miklós szerint a Fidesznek nincs jövője, a kisgazdáknak van még húsz évük, az MDF-nek ötven. (Óra indul. Csak az nem téved, aki nem jósol.)
Nagyon unok már ellenzékben lenni – panaszkodik lapunknak Orbán Viktor.
Kisgazda-képviselő lett a kazános Morvai, a barguzini Petőfi-bányász is. Lefényképezték a Torgyán-gyűléseken, tomporán revolverrel.
Magyarországra csodás jövő vár – jósolta a fentiektől függetlenül Uri Geller parafenomén. De addig még kell néhányat aludni.
