Molnár Piroska és Szirtes Ági a Tabló című filmben (Fotó: MH-archív)
A végéhez közeledve, a filmszemle lassan kifogy a nagyjátékfilmekből, de hétfőn azért még kaptunk két figyelemre méltó alkotást. A délután a Kalandorokkal kezdődött, ezt nem is olyan rég mutatták be a hazai mozikban, és mi is megénekeltük, hogy az egyik legjobban eltalált közönségfilm, amelyet a közelmúlt hazai filmterméséből kihalászhat az ember.
Aztán jött Dettre Gábor régen várt, végül is Tablóra keresztelt filmje, amelyet a tavalyi szemlén már emlegettek, hiszen a rendező és a producer közti konfliktus miatt nem mutatták be akkor. Mostanra a konfliktus elsimult, és a filmet levetítették. A Tabló leírása szerint egy bűnügyi történetre felfűzött groteszk társadalmi korkép: „Krimivonatkozásaitól lesz izgalmas; társadalmi korkép voltánál fogva kiábrándító; groteszk jellegéből adódóan szórakoztató; és lélektani elemei által hiteles.”
A Tabló sűrű alkotás, megannyi személyes tragédiájával, minden szereplőjének furcsa, sokszor félresikerült múltjával vagy kisebbségi voltával egyben kórkép is, tüntet a közöny, az előítéletek ellen. Magyar filmben már rég nem zsidóztak és cigányoztak ennyit. A rendező elmondása szerint a való életről, élethűen akart filmet csinálni. „Talán Faur Anna Lányok című filmjén kívül ez az egyetlen olyan alkotás az idei szemlén, amely tényleg törekszik a hitelességre, a mai magyar valóság bemutatására” – mondta Dettre. A forgatókönyvet dicséri a nézőtéren percről percre feltörő, a helyzetkomikumoknak szóló röhögés. Trágár a film, de végre nem finomkodva, modorosan, hanem helyükön vannak a közbeszéd csúf szavai is. A színészek – Mucsi Zoltán, Csuja Imre, Scherer Péter, Tordy Géza, Szirtes Ági, Györgyi Anna – szinte egyöntetűen magas szinten játszanak. Néha talán zavaró, hogy krimiből lélektani drámába megyünk át, aztán groteszk fordulattal megint vissza, de a rendező elmondása szerint pont erre a sokféleségre törekedett, nem akarta kategorizálni a Tablót.
A szemle utolsó két napján, záróakkordként folyamatosan vetítik a rövidfilmeket, amelyek között igazi gyöngyszemeket is találhatunk. A kikapcsolódásra vágyóknak tökéletes választás egy-egy blokkra beülni, hiszen csaknem valamennyi kísérleti és kisjátékfilm fő eleme a humor.
Csakhogy pár nevet említsünk, Felméri Cecília Kakukk című munkája a furfangos népmeséket idézi, Géczy Dávid Hangár című rövidfilmje Szabó Simon kezébe adott egy – ez esetben is tökéletesre formált – kopasz, gengsztercsávó-szerepet; Szecsanov Martin Lopott ritmus című kisfilmjén pedig, amely az amerikai hiphopkultúra erdélyi magyar gyökereit hivatott feltárni, egyenesen szakadtunk a röhögéstől. Minden elismerésem a fiatal rendezőké.
Beszélgetés a magyar animációs filmek esélyeiről
A magyar animáció jelene és jövője címmel tartottak nyilvános beszélgetést hétfőn. Tavaly két egész estés magyar gyártású animációs film – a Macskafogó 2 és az Egon és Dönci – került a mozikba, M. Tóth Géza Maestro című filmjét pedig Oscar-díjra jelölték. A kecskeméti animációs filmfesztiválon, az animáció világnapján, illetve az Anilogue nemzetközi animációs filmfesztiválon telt házas vetítésekkel ünnepeltek a szakma képviselői – mondta bevezetőjében Kárpáti György filmkritikus. Az előadók elmondták, elkeseredettek, mert az animációs filmeket teljesen kirekesztik a filmszemléről. Az alkotók azt a választ kapták, hogy kecskeméti animációs fesztivál biztosítja nekik a megfelelő megjelenési platformot. Mikulás Ferenc, a kecskeméti animációs filmfesztivál igazgatója kijelentette: a filmtörvény nem támogatja az infrastrukturális fejlesztéseket sem.
Zalka Szilvia
