Ha az Elisabeth, a Mozart! vagy A vámpírok bálja című musicalek egyikének rajongóiként kedvenc dalunkat újra és újra hallgatjuk, az ő szavait jegyezzük meg a fülbemászó dallam mellett.
Michael Kunze librettista, író és dalszövegíró több olyan musicalsikert is adott közönségének, amely hatalmas népszerűségnek örvend hazánkban, amelyet újra és újra telt ház előtt játszanak, és amely sztárrá tette a benne szereplő színészeket.
Michael Kunze a múlt héten járt hazánkban, de ezúttal nem musicalbemutató kapcsán. Az Operaverseny és Fesztivál a Mezzo Televízióval rendezvénysorozat döntőseinek névsorát kihirdető sajtótájékoztatót tisztelte meg jelenlétével: a librettója alapján készült Raoul című opera ősbemutatójára ugyanis Szegeden, a verseny keretében, novemberben kerül majd sor.
Minek köszönhető az, hogy hazánkban lesz az opera ősbemutatója?
– Mindig is szerettem volna, ha ez az opera Magyarországon mutatkozhat be a közönségnek, mivel cselekménye Budapesten játszódik. De ez nem volt egyszerű dolog, nem tudtam csak úgy felajánlani a bemutató jogát a Magyar Állami Operaháznak, mivel nem volt velük semmilyen kapcsolatom.
Már elterveztük a brémai bemutatót, amelynek az időpontja is megvolt, amikor felajánlották nekem az együttműködés lehetőségét Szegeddel és ezzel a versennyel. Ezt el is fogadtam, hiszen ideális volt számomra, épp azt eredményezte, amit el szerettem volna érni. A felkérés tehát a brémai operaházon keresztül érkezett.
Az opera Raoul Wallenberg életét és önfeláldozását mutatja be; zsidókat mentett meg a második világ-háború idején. Miért választotta ezt a témát első operájául?
– Raoul Wallenberg története nagyon érdekes. Elment Budapestre, hogy megpróbálja a lehetetlent. Amikor mindenki azt mondta neki, hogy semmit sem tehet, ő azt felelte, valamit mégis meg kell próbálnia. Az még különlegesebb, hogy ezután egy orosz börtönben eltűnt. Az opera alaptörténete szerint a szereplők mind a holokauszt túlélői, ők mesélik el Wallenberg történetét, mint egy emberét a zsidók fogalmai szerinti Igaz Emberek közül. Róluk azt tartják, hogy a semmiből érkeznek, és ugyanígy tűnnek el. Wallenberggel pontosan ezt történt, a semmiből jött, és ugyanígy eltűnt. Szerintem ez nagyon érdekes.
Mennyi ideig dolgozott a Raoul szövegkönyvén?
– Négy éven át: a zeneszerzővel közösen New Yorkban írtuk meg az operát.
Musicalek librettistájaként ismerjük Önt igazán. Sosem gondolt arra, hogy a Raoult musicalformában írja meg?
– Nem. Ez a történet más jellegű zenét kíván meg, mint a musicalek. Azokban popos és rockos dalokat hallhatunk, de amikor például Adolf Eichmann áll a színpadon, akkor nem szólhat rockzene.
Más egy musical librettóját megírni, mint egy operáét?
– Nem, mert mindkét esetben egy történetet kell elmesélni a színpadon zajló események, illetve a zene révén. A szövegírás mindkét esetben ugyanúgy zajlik.
Nagyon sok sikeres musical librettója fűződik az Ön nevéhez, ezek közül az Elisabethet és a Mozart!-ot jelenleg is nagy sikerrel játsszák Budapesten. Mit gondol, mi a két darab magyar sikerének titka?
– A siker oka a világ minden részén hasonló. Az Elisabeth például Japánban a legsikeresebb: ott ez a musical az utóbbi évek legnagyobb sikert arató darabja. Nem tudom Önnek megmondani, hogy mi tette ezt a darabot sikeressé, hacsak nem az, hogy ez a darab is teli van érzelmekkel. Az is tény szerintem, hogy az emberek nem azért járnak színházba, mert érzelmeket szeretnének látni a színpadon. Ők maguk szeretnének az ott látottak hatására erős érzelmeket megélni, én pedig ezt próbálom elérni. Az Elisabeth esetében működött a dolog, és úgy érzem, hogy a Mozart! és a Vámpírok bálja esetében szintén.
Az Elisabethnek magyar vonatkozása is van, Sissi nagyon közel áll hozzánk. Ennek nem lehetett szerepe abban, hogy ennyire sikeres lett a musical?
– Természetesen ennek is volt hozzá köze, hiszen Erzsébet közel volt a magyarokhoz, az itteniek nyitottabbak magára a történetre. Azonban Japánban, ahol semmilyen kötődés nem található az alaptörténettel, a siker igazi meglepetésként ért.
Nemcsak eredeti musicallibrettókat szerzett, hanem számos adaptáció is fűződik az Ön nevéhez. Mi az, ami igazán eredetivé és érdekessé tesz egy német nyelvű adaptációt, ha abban az Ön keze munkája van benne?
– Amikor adaptációt készítek, a módszerem a következő: megpróbálom a darabot úgy újraírni, ahogyan az eredeti szerző tenné abban az esetben, ha német lenne az anyanyelve, úgy ismerné az adott nyelvet, mint én. Tehát nemcsak egyszerűen lefordítom a darabot, hanem kissé újra is írom. Szerintem mindenkinek így kellene dolgoznia, aki adaptációkat készít.
Tervez még operát írni?
– Attól függ. A történettől függ, hogy milyen formában érdemes megírni. Általában nem én keresem a történeteket, azok találnak rám. Ha olyasmibe botlom, amit operaként érdemes megírni, akkor a következő művem opera lesz.
Jelenleg min dolgozik?
– Barátommal, Sylvester Lévayval közösen készítünk elő egy musicalt, amelynek Marie Antoinette lesz a címe, a bemutatóra Németországban kerül majd sor, és remélem, hogy Magyarországra is eljut a darab.
Forrás: Metró
