Színház
Népszabadság * Zappe László * 2008. február 4.
Kovács Zsolt és Rácz Panna
Kép: Klencsár GáborHeinrich von Kleist: Amphitryon. Kaposvári Csiky Gergely Színház
Csak érdekesség, hogy Gothár Péter tavaly a Kamrában megrendezte Herkules (Héraklész) halálát a Trakhiszi nők előadásában, most meg Kaposváron a születését. Annak a csúnya történetnek ugyanis, amikor Jupiter a csatában küzdő derék hadvezér feleségét a férj alakjában csábítja el, a későbbi hős, félisten, majd isten lesz az eredménye. Amúgy sok más köze nincs egymáshoz Szophoklész tragédiájának és KleistPlautus és Moliere nyomán írt komédiájának.
Kleist művét egyébként igazán jól előadni valószínűleg lehetetlen. Lényege ugyanis meglehetősen elvont filozófiai kérdéssor: mi a személyiség, mi van, ha elveszítjük, mi van, ha erővel elragadják. Nem könnyíti meg a színpadra állító dolgát, hogy naponta megesik velünk, mert sohasem vesszük észre. Az elszemélytelenedett tömegember mindig valaki más. Tömegember a holokauszt végrehajtó személyzete és jámbor áldozata, az öngyilkos merénylő és a gyanútlan piaci bevásárló valahol Bagdadban és így tovább. Mi, ott a színházban Sosiasban, a szolgában, akit Mercur, Jupiter kísérője szívat az ő külsejét magára öltve, sokkal könnyebben felismerjük az elszemélytelenedés, az eltömegesedés áldozatát, mint Amphitryonban, a hősben. Amikor őrá kerül a sor, ő szembesül azzal, hogy a főisten ellopta az egyéniségét, éppoly zavarba jövünk, mint ő.
Gothár, akárcsak Moliere és Kleist, pedagógusi türelemmel próbálja a nézőt végigvezetni a történet lépcsőin. Első és döntő eszköze a maga tervezte díszlet. Első látásra és megfelelő világításban egy hatalmas fehér szoba, amelyből hátul csigalépcső vezet a magasba. Ám az első jelenetben a tetején valakinek az árnya settenkedik, miközben léptei alatt lesüllyed a plafon. Falak, tető, rugalmas textilből vannak. Nyilván, hogy a dühöngő őrültek ne nagyon üssék meg magukat. A lelki sérülésektől persze nem véd, sőt. De ez még messze van. Az első képben egy arctalan lény küszködve bontakozik ki a falakhoz hasonló anyagú hálóból. Ő Sosias, a szolga, aki Amphitryon győzelmének hírét hozná. Znamenák István csodás alakítása, amint elpróbálja, hogyan fog beszámolni az ütközetről, amelyet távolról nézni sem volt mersze, világossá teszi, hogy szerepet játszik. Mercur tehát a szemüvegén, a ruháján, a külsőségein kívül legfeljebb a szerepét rabolhatja el, illetve verheti ki belőle. Az erőszakos istent Karácsony Tamás kaján örömmel játssza. Amphitryon és Jupiter kettőse más meglepetést tartogat. A főisten szerepében Kovács Zsolt együtt hoz színre egy apró termetű, elaggott, kopott könyvelőt és egy cinikus bölcset, aki kedvére játszik az emberek gondolataival, érzéseivel. Ereje nem a személyiségéből, hanem a helyzetéből adódik. Hatalmánál fogva bármit megtehet. Kocsis Pál termetes Amphitryonját viszont a lehetetlen helyzet kisfiús zavarba hozza. Elveszetten tehetetlen a képtelen szituációban. Feleségét, az átejtett Alkménét a főiskolás Rácz Panna suta bájjal adja, Sosias harcias aszszonyát Kovács Zsuzsanna formázza rokonszenves szörnyeteggé.
Gothár nem aktualizál, nem keresgéli a személyiségvesztés mai eseteit, okait, párhuzamait. A következményeit viszont erőteljesen ábrázolja. Amikor az igazság felderítésére összegyűlnek a vezérek és a város népe, az emberek között is rugalmas, nyúlékony textíliák feszülnek. S amikor a Sosiasnak öltözött Mercur nem akarja saját házába beengedni, a dühöngő Amphitryon mindig ezekbe ütközik, s az őrjöngés végképp őrületbe kergeti. Amikor az isten végre elmagyarázza az igazságot, megtudja, hogy a kalandból Herkules fog megszületni, hátára kapaszkodó feleségével tébolyultan kering a színen, míg le nem megy a függöny.
