Remarque szülőhelye a béke városa lett
Népszabadság * Farkas József György * 2008. február 2.
Tanultak a múltból
Kép: Farkas József GyörgyAz osnabrücki városháza dísztermében megilletődötten üldögélnek az egyébként más kortársaikhoz hasonlóan virgonc német iskolások. Most hallottak előadást az első európai léptékű háborúról – a Harmincévesről -, amely az itteni súlyos tölgyfaasztalon 1648-ban aláírt vesztfáliai békével fejeződött be.
Felettük a falakon szigorú tekintetű portrék – az egykori csúcstalálkozó részvevői. A francia XIV. Lajostól a svéd Krisztina királynőig, az osztrák császártól a porosz uralkodóig mindenki ellátta kézjegyével a békeokmányt, amelyet azután stílszerű „díszszemlével” pecsételtek meg: az osnabrücki kisfiúk papírcsákóban, nádparipán parádéztak a város főterén, az egybegyűlt méltóságok előtt. (A boton lovagló gyerekfigura ma jellegzetes osnabrücki szuvenír.)
A tér túloldalán álló házon felirat hirdeti, hogy ez itt az Erich Maria Remarque-ról elnevezett Békeközpont. Az író Osnabrück szülötte, legismertebb műve, a Nyugaton a helyzet változatlan kötelező olvasmány Németországban. A toll mestereinek ritkán sikerült ilyen tömörítésben ábrázolni a háború borzalmait. Nem véletlen, hogy a nácik emigrációba kényszerítették a szerzőt, és máglyára dobták műveit. Az emlékmúzeumban az 1970-ben Svájcban elhunyt mester életét és tevékenységét bemutató, ragyogóan illusztrált kiállítás mellett gazdag archívum is működik, amelynek anyaga a békére neveléshez nyújt segítséget mindenkinek, aki ezt fontosnak tartja.
Németországban, amelynek történelme 1945-ig gyakorlatilag háborúk sorozata, szerencsére örvendetesen nagy azok száma, akik tanultak a múltból. Különösen a nemzetiszocialista őrületből, amelynek áldozatául esett Osnabrück másik jeles fia, Felix Nussbaum festőművész is. 1934-ben Belgiumi emigrációba kényszerült: a nácik ott érték utol, Auschwitzba hurcolták, ahol 1944-ben, 39 éves korában megölték. Nussbaum életművét átfogó kiállítás mutatja be az osnabrücki múzeum új szárnyában, amelyet a híres építész, Daniel Libeskind tervezett, és amely vasbeton falaival, súlyos acélajtajaival mintegy felidézi azt az embertelen kort, amelyben a művész élni és halni kényszerült.
Az óvárosi utcák macskakövein rendre családok nevei olvashatók. Stolpersteinnek, Botlókőnek nevezik németül ezeket a tízszer tíz centiméteres betonkockákat, amelyek a lágerekben elpusztított osnabrückiek emlékét őrzik. Az akciót 1997-ben indították, most is tart, irányítását a helyi Békekulturális Iroda vállalta. Az intézmény vezetője, Margret Poggemeier lapunknak elmondta, hogy a hármas alapra (1648, Remarque, Nussbaum) építő osnabrücki békeprojekt az önkormányzat kulturális keretéből, a lakosság hozzájárulásaiból, és a helyi vállalkozók adományaiból működve fejti ki sokoldalú tevékenységét. „Akik ismerik, nem ölik meg egymást” – szögezte le Poggemeier asszony.
A 160 ezres Osnabrück lakosainak húsz százaléka külföldi, másfél száz nemzetet képviselnek. Az ő szokásaik, kultúrájuk megismertetése a német „őslakossággal” a békeiroda egyik legszerteágazóbb feladata. Legutóbb az oroszok napját rendezték meg, többek közt olyan közös lakomákkal, amelyekhez a fogásokat a helyi középiskolások válogatták ki Tolsztoj és más klasszikusok műveiből. A városban rendszeresen szerveznek nemzetközi tudományos konferenciákat, kétévente pedig itt ítélik oda az Erich-Maria-Remarque Békedíjat. Minden esztendő október 25-én, az 1648-as aláírás évfordulóján nemzetközi békenapot tartanak: a kisiskolások vesszőparipás parádéját is felelevenítik.
