Dokumentumfilmek széles skálája a filmszemlén.
Dokumentumfilmek széles skálája a filmszemlén.
Kisfaludy András filmjének fiatal szereplői mára idősebb férfiak (Fotó: Kisfaludy András)
A szerda még a dokumentumfilmeké volt a filmszemlén, lehetett is válogatni rendesen a széles palettáról. Mi elsőnek a Baltazár Színház életéről szóló, Panrásav címűt választottuk, ami igazán szépen mutatja be, hogy „helyzetünket paradicsomiként vagy pokoliként és megélhetjük, felfogásunktól függ minden”.
Aztán egészen más vizekre eveztünk, jött a Jót és semmit, amit színművészetis srácok csináltak, kissé idegesítő kézikamerás módszerrel. Az ötlet azonban jó, és a technikai malőrök – például sokszor érthetetlenek a párbeszédek, mert a négysávos út mellett zajlanak, így csak a kocsik zaját halljuk – ellenére élvezhető a mozi, amely egy megörökölt budai lakás kipakolásáról szól. Az egykori élet romjait konténerbe hordják a haverok, és az ebédszünetben pizza fölött beszélnek az öregszagról; közben pedig bevágások villanak a lakásban talált hetvenes évekbeli megsárgult diákból, fotókból.
Ezután klasszikus jön: a Búcsú – Az erdélyi magyar zsidó kultúra nyomában című film, amely felér egy történelemórával, de ennél kissé közelebbi történelemre vágyunk, ezért átmegyünk Kisfaludy András A Kalef című filmjére.
„Tizennyolc éves koromig nem csókolóztam, mert ezek a szemetek úgy vigyáztak rám, hogy nem bírtam” – mondja nevetve a mellettem ülő ötvenes nő a barátnőjének, láthatóan mindketten nagy izgalommal várják A Kalefet, és folyamatos megjegyzéseikből, kommentjeikből öt perc alatt kiderül, hogy igen közelről érintettek a Kalefes srácok ügyében.
A „Kalefesek” elnevezés a Moszkva tér régi nevéből, a Széll Kálmánból származik, és azt a harminc- negyven fős társaságot takarja, amelynek tagjai a környéken jártak gimnáziumba, főiskolára, és rendszeresen találkoztak a téren. Ahogy a rendező írja, nem szervezett galeri volt ez, hanem inkább egy olyan csapat, amelynek tagjai szerettek házibulizni, csajozni, piálni, autóstoppozni – főként a Balatonra és Lengyelországba, a Rolling Stones-koncertre – és nyugati zenét hallgatni. A hatvanas évek elején felfigyelt rájuk a belügy, és különös irányt vett egy-egy társuk élete. Van, akit lecsuktak, van, aki besúgó lett, van, aki disszidált és van, aki öngyilkos lett. A rendszerellenesség, a kitörni vágyás különböző módon jellemezte ezeket a srácokat.
Most a hatvanas éveikben járó, őszülő férfiak mesélnek a régi időkről, amikor a lázadás még egészen más, és sokszor szó szerint véresen komoly dolog volt.
Vendégek a mustrán
Harminc országból több mint száz külföldi filmes szakember fogadta el a Magyar Filmunió meghívását a 39. Magyar Filmszemlére. A külföldi kritikusok Gene Moskowitz-díját február 5-én adják át a záróünnepségen a legjobb filmnek. A szakemberek között Budapestre érkezett a Cannes-i Filmfesztivál hivatalos programját válogató bizottság tanácsadója, a cannes-i Kritikusok Hete küldöttje, valamint a Karlovy Vary-i, a moszkvai, a locarnói, a velencei és a sanghaji mustra válogatói is. A filmunió közleménye szerint a Tribeca Filmfesztivál programigazgatója, a chicagói, edinburghi, montreali, pordenonei, sevillai, szarajevói, thesszaloniki, trieszti, torontói és varsói seregszemlék munkatársai is elfogadták a meghívást. A rövid- és dokumentumfilm-fesztiválok közül a jihlavai, az oberhauseni, a cottbusi, a wiesbadeni, a krakkói és a marseille-i filmfórumok válogatóit is vendégül látja a filmszemle.
ZSZ
