Forrás: HETEK

Bobby Fischernek lejárt az órája. A minden idők legnagyobb sakkvilágbajnokaként emlegetett zseni 1972-es fényes győzelmének városában, Reykjavíkban fejezte be 64 éves földi pályafutását. A hetvenes években oly népszerűvé lett sztár – aki antiszemita és gyűlölködő kijelentéseivel is egyre hírhedtebbé tette magát a világon – 1992-től földönfutóként élte életét: az elől az ország elől menekült, amelynek oly nagy dicsőséget szerzett korábban. A Kelet és a Nyugat közötti ideológiai háború egyik emblematikus alakjává lett világbajnok története több magyar vonatkozással is rendelkezik.

1972 nyarán az egész világ figyelme egy 64 mezős táblára irányult. A tábla egyik oldalán a szovjet sakkvilágbajnok, Borisz Szpasszkij, a másikon egy alig ismert amerikai nagymester, Robert James Fischer foglalt helyet. Nagy volt a tét: nemcsak két ember mérkőzött egymással, hanem vele együtt két világrendszer ideológiája csapott össze Reykjavíkban, a föld legészakibb fővárosában, a hidegháború kellős közepén.

A mérkőzésen tanúsított különc magatartásával Bobby Fischer “elkényeztette” a sajtót – különösen a keleti blokk újságíróit, akik egyébként is azon igyekeztek, miképp tudnák mind jobban befeketíteni a “rothadó kapitalizmus” sportolóját. Fischer egyszer azt állította, hogy a közönség soraiból valaki úgy akarja elrontatni vele a játszmát, hogy hipnotizálja. Ezzel az állítással tálcán nyújtotta a muníciót ahhoz, hogy nevetségessé tegyék. A rendszerváltás után azonban nyilvánosságra került, hogy az egykori KGB eszköztárából nem hiányzott a parajelenségek alkalmazása.A nézők kizárásával folytatott versenyen az addig több vereséget begyűjtő Fischer megtáltosodott, és mindenkit meglepve, sziporkázó játékkal 12,5:8,5 arányban győzte le ellenfelét. Ezzel nemcsak magának szerzett rangot, hanem megtörte az oroszok 1937 óta tartó (és Fischer után tovább folytatódó) sakkvilágbajnoki hegemóniáját is.

A fényes diadal a sakkot rögtön az égi magasságokba emelte az egész világon – leginkább pedig az Egyesült Államokban. A játék a “nyápicok” hobbijából a “menők” (“cool”) sportjává vált hirtelen, és az amerikai boltokból pillanatok alatt elfogytak a sakk-készletek. A sakkleckéket adó tanárok órabére elérte a 100 dollárt, az amerikai sakkszövetség létszáma pedig 10 ezer főről 80 ezerre ugrott.

Fischer a maga számára azonban nem tudta kimeríteni a győzelemmel járó lehetőséget. Reklámajánlatokat utasított vissza, és vitába keveredett a FIDE (Nemzetközi Sakkszövetség) vezetőivel is. Nem tudta elfogadni az akkori szabályokat, és lemondott a világbajnoki cím megvédéséről – így a világbajnoki cím 1975-ben az őt kihívó Anatolij Karpovhoz vándorolt. Fischer visszavonult, mintha csak nyugdíjba ment volna.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.

Comments are closed.