A héber Biblia (vagyis az Ószövetség) lejegyzői valamennyien Isten prófétáiként, mennyei felhatalmazásuk tudatában és az abból fakadó teljes szellemi tekintéllyel léptek fel szóban és írásban, ezért is nevezték a zsidók a prófétákat a „szellem emberei”-nek. De mit is jelent a próféta kifejezés?
Profétész: „szócső”A görög szó (profétész) jelentése: „valaki helyett szóló”, „szószóló” vagy „szócső”. A bibliai próféták valamennyien Isten nevében, a Tőle kapott felhatalmazásuk tudatában léptek fel, szóltak, és jegyezték le az írásaikat. Az Írás – vagy ahogyan az újszövetségi szerzők mondják: „a szent betűk” (ta hiera grammata) – tehát Istentől származó, de emberek által lejegyzett mennyei üzeneteket tartalmaz, legalábbis a Biblia saját értelmezésében. Fontos tudnunk, hogy az ószövetségi próféciák az Újszövetség szerzői illetve lejegyzői számára is teljes isteni tekintéllyel bírtak.
Jézust azzal vádolták a farizeusok és írástudók – valamennyien a Szentírás alapos ismerői -, hogy megváltoztatja a Törvényt. Ez nagyon kemény vád volt a Názáreti ellen, hiszen ahogy az Írás mondja, az a próféta, aki csak akár egy betűt is megváltoztat Isten beszédében, kiírtatik a népe közül. Jézus azonban a következőt válaszolta vádlóinak: „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom nektek, amíg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik” (Mt 5:17-18). A Szent Pál Akadémián kollégáimmal együtt készített új fordításban ez a következőképp hangzik: „Mert úgy van, ahogy mondom nektek: ameddig az ég és a föld meg nem semmisül, egyetlen „i” betű, vagy egyetlen írásjel sem tűnik el a Törvényből, míg az egész meg nem valósul.” De hogy kerül ide az „i” betű, illetve enek megfelelője, a görög ióta?
Jézus eredeti beszédében nyilván a héber ábécé legkisebb betűjére, a jod-ra utalt. Erről a betűről van egy érdekes kis történet a Talmudban. Mózes 5. könyvének 17. fejezetében szerepel az úgynevezett „királyi törvény”, amely megparancsolja, hogy Izrael királya „meg ne sokasítsa az ő feleségeinek számát”. A „meg ne sokasítsa” héberül egyetlen szó: járbé, amely a jod betűvel kezdődik. A történet szerint, mikor ez a törvény látta, hogy Salamon túllépte a korlátozást, és több mint ezer feleséget vett magának, a járbé szóban lévő jod betű elment az Örökkévaló elé, és bevádolta a királyt. Akkor Isten azt mondta a jod betűnek: „Salamon és száz hasonló el fog veszni, de belőled egyetlen betű sem fog elveszni”.
Ezzel megértettük a jézusi példázat egyik felét, de vajon mit jelent az „írásjel”, illetve a Károli fordításban szereplő „pontocska”? A héber ábécében több olyanbetű van, amelyeket mindössze egyetlen kis szarvszerű kitüremkedés különböztet meg egymástól. Jézus itt arra utalt, hogy a héber Bibliában nem fognak a betűk, illetve ezen keresztül a szavak sem megváltozni, jelentésük mindörökké ugyanaz marad.
A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.
