Népszabadság * Farkas József György * 2008. január 28.
Dortmund belvárosában
Kép: A szerző felvétele„Az egy unalmas város!” – vélekedett a szerkesztő, midőn Dortmundba indulva ajánlottam, hogy írok e rovatba úti célomról.
Ám odaérkezésem után rögtön megingott a hitem e fenti kijelentés igazságtartalmában. Ugyanis ekkor éppen labdarúgó-mérkőzésre készültek a helyi Borussia stadionjában, és városszerte sárga-fekete sálakba, sapkákba, miegyébbe öltözött tömegek áramlottak a meccs 83 ezer férőhelyes színhelye felé. Következésképpen, aki a német focibajnokság iránt érdeklődik, a helyi Westfalenstadion zöld gyepén egy őszi- tavaszi évadban, a Bundesliga valamennyi első osztályú csapatának játékát élvezheti. És ezt a Budapest-Dortmund fapados légijárat akár a magyaroknak is elérhetővé teszi.
Az arénától kőhajításnyira található a Westfalenhallen, Európa egyik legnagyobb és legmodernebb kiállítási és szórakoztató-központja. Nyolc óriási csarnokában jól megférnek egymás mellett a nemzetközi vásárok és a nemzetközi sztárok. A www.westfalenhallen.de honlapon egy évre előre feltüntetik a várható rendezvényeket, csak győzzön az ember válogatni közöttük!
Ezek után térjünk be a 600 ezres város zöldövezetéből magába a központba, annál is inkább, mert még adósak vagyunk a címünkben szereplő talányos esemény leírásával. A szóban forgó Reinold, egy IX. században élt lovag résztvett a kölni dóm építésében, ám ott – vezeklés címén – csak a munkájáért járó bér töredékét fogadta el, amit társai nem néztek jó szemmel, és ezt a jámbor férfiú agyonverésével juttatták kifejezésre. A Reinold koporsóját szállító targonca azonban magától elindult, és Dortmundig gurult. Ahol megállt, ott építették fel – a lovagot szentként tisztelők – a nevét viselő templomot, amely ma is a városmag meghatározó eleme. A második világháborúban a Ruhr-vidéket ért angolszász bombatámadásokban a Reinoldkirche is súlyosan megsérült, de 1954-re helyreállították. Az ily módon megmentett műemlékek sorába tartozik a vele szomszédos zeneiskola is, amelyet – ezen a tájon eléggé rendhagyó módon – Aram Hacsaturjánról neveztek el, falai között fotókiállítással is tisztelegve az egykori szovjet-örmény zeneszerző emlékének. Az iparvárosnak elkönyvelt Dortmund kulturális élete nem korlátozódik a Westfalenhallenra, a város színházai, múzeumai, galériái is híresek, a 2002-ben megnyílt vesztfáliai filharmonikus koncertterem pedig nemzetközi zenei jelentőségű. A Konzerthaus előtti téren szürke kőtömb emlékeztet, hogy itt állt egykor Németország egyik legnagyobb zsinagógája, amelyet a nácik 1938-ban földig romboltak.
Dortmund történelmi központja ma egyúttal a bevásárlóturizmus Mekkája, 80-100 kilométeres környékről, de még Hollandiából is ide járnak a „shopping” szerelmesei. Az áruházak, butikok kínálata mellett minden ízlésnek és pénztárcának megfelel. A beszerzési körút végére megfáradt látogatót tárt karokkal várják a különféle éttermek, vendéglők, kocsmák, amelyekben egyvalami biztosan közös: ez a sör, amelynek főzési jogát még 1293-ban adományozta a városnak bizonyos Adolf von Nassau király, s aminek minőségére a dortmundiak azóta is kényesen ügyelnek. Aki pedig a sörözésnél produktívabb szórakozásra vágyik, a Las Vegas-i rokonintézmények nyomába lépő helyi kaszinókban kísérelheti meg eurói szaporítását.
Lesz, ami lesz, kimondom: nem is olyan unalmas város ez a Dortmund!…
