Miután a palesztinok Rafahnál ledöntötték a határt, feltörve ezzel az őket fojtogató blokádot, az izraeliek akár elégedetten hátra is dőlhetnének: megszűnt a felelősségük. Lássa el Gáza lakosságát más!
Ám a dolog nem ilyen egyszerű. Izrael nem gonosz szeszélyből vont blokádot az övezet köré, hanem azért, hogy rákényszerítse annak lakosait a területei elleni rakétatámadások leállítására. Miután azonban megnyílt a határ, azon keresztül nemcsak élelmiszer és ártalmatlan közszükségleti cikkek áramolhatnak az övezetbe, hanem például olyan rakéták is, amelyekkel akár Tel-Aviv is elérhető.
Vagyis a Hamász ismét győzött. A Közel-Kelet legnagyobb katonai hatalma nem képes elbánni egy hozzá képest kicsiny, szélsőséges szervezettel. Magyarázat persze van. Provokációival és a szükségszerű izraeli válasszal a Hamász a legnyomorultabb helyzetbe hozhatja Gáza lakosságát, anélkül, hogy ezért az – vagy a világ – őt hibáztatná. Nem, az ódiumot a zsidó államnak kell vállalnia, ami kiélezett helyzetben akkora nemzetközi nyomást gerjeszt, hogy csak meghátrálni lehet. (Mint például az üzemanyag-szállítások esetében.)
A Hamász annak idején tűzszünetet ajánlott annak fejében, hogy az izraeliek tárgyalóasztalhoz ülnek vele. Mivel azonban a zsidó állam elismerését nem ajánlotta fel, a válasz az volt, hogy a tárgyalásokra semmi szükség. A palesztinok hagyjanak fel rakétatámadásaikkal, s akkor Izrael is felhagy a válaszcsapásokkal. Érthető reagálás volt, ám a valódi erőviszonyok fényében talán mégiscsak elhamarkodott.
Kepecs Ferenc, kepecsf@nepszava.hu
