2008.01.25., 2008. évfolyam, 04. szám
szerző: Bölcs István forrás: 168 Óra
címke: XX. évfolyam
Abból az alkalomból, hogy a 168 Óra elkezdte XX. évfolyamát, beleböngésztünk korábbi példányainkba. S bár úgy tartja a tévhit, hogy a tegnapi újságot senki sem olvassa, mi azért úgy láttuk, hogy érdemes felnyitni az archívumot. Hétről hétre, évről évre.
Csurka azt mondta: a szakmázás ócska bolsevik trükk. Kocsis Zoltán szerint ez meg tiszta idiotizmus. És aláírta a Chartát, ahogyan Pomogáts Béla („a demokratikus alapelvek foglalataként”) és sokan mások is.
Február 1-jétől a 168 óra című rádióműsor csak középhullámon volt hallható, leszorították a jó minőségű URH-ról (ma FM a neve), és vele egy időben kínálták a hajdani tiltott gyümölcsöt, az Amerika Hangját. Farkas Zoltán azt írta: „16 éve, amióta itt dolgozom, a Magyar Rádió szüntelenül ostromállapotban él. Ma már alig hihető, de korábban a kommunisták akarták bevenni.”
Kattintson a képre!
Kinek hisz a magyar? II. János Pál pápának 45, Göncz Árpádnak 40, Horn Gyulának 29, Orbán Viktornak 28, Antall Józsefnek a lakosság 12 százaléka ad maradéktalanul hitelt. (Friss, mai eredmény: Jáksó László vagy Németh Lajos, a meteorológus kétszer akkora bizalmi tőkét mondhat magáénak, mint a köztársasági elnök, aki egyébként vezeti a politikusok mezőnyét!)
Van már két újságíró-szövetség, két orvosi kamara, két Híradó, most művészeti akadémiából is lesz kettő – mondta Kosáry Domokos a jobboldal partizánakcióját bírálva. Csak a megosztottság növekedett – tette hozzá. Minden szakmában pontosan tudják, kik voltak kollaborálók, akár név szerint is. A munka: az nem volt kollaboráció. Ezt csak a lusták, a tehetségtelenek és a sikertelenek próbálják ma így beállítani.
Rossz előjelekkel kezdődött a filmszemle. „Hogy ebből az egészből mi sül ki? – kérdezte filmlevélírónk. – Valami jó, vagy csak a szemünk?”
Átmegyek ellenzékbe – mondta Torgyán József. „Nem hagyom, hogy özvegyek és árvák könnyéből építsük az Európa-házat.” (Forogtak sírjukban a lepipált giccsőrök!)
Március 15-én bizonyos „56-osok tomboltak egyet a Szabadság téren, a televízió előtt, igaz magyar médiákat követelve. „Ezután nemzeti hősként akarunk élni!” Óh, ha ezt szegény Petőfi megérte volna!
A Történelmi Igazságtétel Bizottságban a „népnemzetiek” átvették a hatalmat. Maléter Pál özvegye, az egyik alapító kilépett az újrahasznosításra kiszemelt TIB-ből, aláírta a Chartát is. Hamarosan elbocsátották állásából, az Orvostörténeti Múzeumból. Ugyancsak kilépett Kopácsi Sándor, Budapest „56-os rendőrkapitánya.
Itt csápolt a népnemzetiek frontján bizonyos Gordos Dénes máriaremetei kántor és orgonista is. Most kezdi felépíteni magát. (Ő lesz majd az Orbán-Torgyán-kormányban a hírhedt Környezetgazdálkodási Intézet főigazgató-helyettese, a konferenciabuszos, balkezes Pepó balkeze, akinek a nevéhez pazar libamájas vacsorák és libériás inasok mendemondája tapad majd. És e mondás: „Szervilizmusom pozitív és aktív.” Egy levélírónk viszont azt kérdezte: ugyan mit keres „56 örökségének önkéntes, sőt önkényes őrzői közt az a Gordos Dénes, aki 1956-ban 13 éves volt? Hát: talán koraérett.)
„A választópolgárok elengedték a politika kezét” – írtuk, mert egyre több helyen hiúsultak meg érdektelenség miatt a választások. Az MDF-ben felmerült: ezen úgy lehetne segíteni 1994-ben, ha a határon túli magyarok is kapnának szavazati jogot. (Mint látják: minden feltaláló előtt volt már egy másik feltaláló…)
Pozsgay-Bíró Nemzeti Demokrata Szövetsége a centrumba kívánkozik, a harmadik út jelzőjeként.
Április végén kitört a Harag Napja. „Itt a magyar Nép vonul fel, és a nép nem lehet szélsőséges” – mondta riporterünknek dr. Torgyán. És ha valakinek ismerős az az Orbán-mondat, hogy „a nemzet nem lehet ellenzékben” – lám, itt a magja!) S amíg ezt megbeszéltük dr. Torgyánnal, az utca népe háttérzenélt: „Ütött az órátok, piszkos kommunisták, népnyúzók. Halál rátok!” A Nép aztán lelökte a kukáról a Fekete Doboz operatőrjét.
Biztos, ami biztos!
Július 1-jétől szabad az orvosválasztás! Ám hogy ez miképpen érvényesül faluhelyt, ahol jó, ha egy orvos van, azt vitatják. Kéne tán egy jó egészségügyi törvény!
Június elején megpróbálták elfoglalni a kisgazdapárt székházát. Ha patakvér nem folyt is, sok híg szó igen: a pártelnök pancserpuccsról beszélt, és tisztogatásról. Eltűnt kézen-közön 23 millió is.
Az Országgyűlés kulturális bizottsága megállapította, hogy Hankiss Elemér alkalmatlan tévéelnöknek. Megkeresésünkre az érintett ezt ostobaságnak minősítette, követendő taktikájáról annyit árult el: „Ott kell hagyni a bunkókat a dzsungelben.”
„Magáé a kocsi?” – kérdezte munkatársunkat egy utcai szakadt. Az igenre így folytatta: „Húszezerért ellopom.” (A biztosítók kezdtek tönkremenni.)
Katona Tamás, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára a 168 óra stúdiójában hirdette meg a „mosolygós kormány politikáját”. Nem tartott sokáig…
A Szent Korona című folyóirat hangadóját, a Jurta Színház igazgatóját, a szélsőjobboldali vezért, Romhányi Lászlót és verőlegényeit gyilkosság gyanújával őrizetbe vették. (Emlékeznek: az ő jogi képviselőjük firtatta egy évvel ezelőtt az ügyükben ítélkezésre hivatott bíró etnikai hovatartozását.)
Megérkezett az első fasiszta újság a magyar postaládákba. Új Rend a címe. Öreg nyilasok csinálják ifjú bőrfejűeknek. Lesz majd olvasója!
Megjelent a Magyar Fórumban a Csurka-tanulmány, a sérelmi politika felhánytorgatásával, zsidózással, a beteg Antall utódlásának firtatásával. Komplett náci alapvetés, mondta róla Debreczeni József. Politikai terrorakció, mondta Deutsch Tamás. Tom Lantos az amerikai törvényhozás előtt „fasiszta kiáltványnak” bélyegezte. (Van hát előzménye a Magyar Gárda nyílt színi elhajtásának!) Antall szemérmesen a drámaíró irodalmi munkásságának részévé nyilvánította a dolgozatot. Jobb (lenne) a békesség! De nem lehet mindent lenyelni!
Felvették a Fideszt a Liberális Internacionáléba. Orbán nyilatkozott: 1994-ben a Fidesz és az SZDSZ
kormánytöbbségbe kerül.
Október 23-án nem hagyták elmondani a köztársaság elnökének ünnepi beszédét máig azonosítatlan hordák (egyesek náci katonasapkában). Ez is egyfajta (szégyenletes) premier. A jobbszél jellegzetes figurája, Potyka bácsi a maga bőrfejűit átvezeti a tévészékház elé, ott kicsit kiabálnak, majd azt mondja: na, menjetek Isten hírivel, a sálakat vegyétek le az arcotok elől. „Miért kellett egyáltalán?” – kérdi riporterünk. „Hogy ne menjen por az orrukba meg a szájukba” – mondta Potyka bácsi. (Hülyének voltunk nézve, nem először, nem is utoljára.)
Polt Péter büntetőjogászt (igen, ugyanazt!) megkérdeztük: nem volt-e törvénybe ütköző, ami történt. De igen – mondta -, kihívóan közösségellenes, másokban megbotránkozást és riadalmat keltő garázdaságnak hívják. A rendőrségnek intézkednie kellett volna. „És én megindítottam volna a nyomozást” – mondta a későbbi legfőbb ügyész, igen, ugyanaz. Aki később nemigen találta a pontos szavakat.
Aztán a szociáldemokrata pártszékházat fogták ostrom alá a Dohány utcában. Aki arra gondol, hogy a pártházakat nálunk elvből ostromolják, az téved. A székházakból nagy pénzeket lehetett és lehet kisíbolni. (Nem politikáról van szó, hanem dohányról!)
A mosolygó kormányt ígérő államtitkár, Katona Tamás és az utódnak kiszemelt, kézivezérelt Nahlik Gábor közli Hankiss Elemérrel, az MTV elnökével, hogy fel van függesztve. A rendőrség meg házkutatást tart éppen. (Hogy a bunkókat vették-e rossz néven, vagy a dzsungelt, ez évzártáig nem derült ki.)
