„Az SZDSZ üdvözli a veszprémi érsek döntését, melynek értelmében nem engedélyezte a Magyar Gárda zászlójának megszentelését. Fontos üzenet ez Magyarországnak: a katolikus egyház egyértelműen a szélsőjobboldali erőszakszervezet ellen foglalt állást… Mi, liberálisok ezt várjuk minden demokratikusan gondolkodó embertől és szervezettől… Tudnunk kell egyértelmű nemet mondani – és köszönet illeti a katolikus egyházat azért, mert ezt megtette.”
Ez nagyon vicces – legalább két okból.
1. A katolikus egyház nem foglalt állást a szóban forgó erőszakszervezet ellen – főleg nem egyértelműen. 2. Az az egyházi személy – Márfi Gyula veszprémi érsek -, aki a liberális párt patetikus hangú elismerését kiváltotta, szintén nem tett semmiféle elvi nyilatkozatot, ráadásul ő maga a liberalizmusnak (sőt a humanizmusnak is!) ádáz ellenfele. 3. Hogy a zárt hierarchiájú katolikus egyház mennyire demokratikus (gondolkodású) szervezet, azt ne feszegessük…)
Nézzük inkább a tényeket!
A katolikus egyház állásfoglalását roma politikusok kérték Erdő Péter bíboros prímástól. Levelet írtak hozzá egy napirenden lévő ügy (a Magyar Gárda keszthelyi zászlószentelése) kapcsán remélvén, hogy az „egyház vezetői nyilvános állásfoglalásban ítélik el a szélsőséges, keresztény- és nemzetellenes, félelemkeltő akciók szervezőit, valamint a velük kollaboráló egyháztagokat”. A prímás nem méltatta válaszra a roma vezetők levelét. Hivatala útján a közölte: 1. külföldön tartózkodik; 2. a levelet nem kapta meg; 3. a konkrét ügyben nem ő az illetékes. Aki ezek után „a katolikus egyház szélsőjobboldali erőszakszervezet elleni egyértelmű állásfoglalását” ünnepli, annak baj van a valóságérzékelésével.
Mert mi is történt valójában?
A zászlószentelésre készülő káplán plébánosa engedélyét kérte, ő az érsekét, aki az engedélyt nem adta meg. Kijelentette ugyan, hogy „a Magyar Gárda szélsőjobboldali szervezet”, ám e kijelentéshez nem kapcsolt semmiféle értékítéletet. Éppen ellenkezőleg: az érsek maga mondta ki, hogy „pragmatikus megfontolásból döntött így”. Egyrészt mert „nem akarja kitenni egyházát annak a gyanúnak”, hogy szélsőjobboldalinak nevezzék; másrészt „politikával egyáltalán nem kívánnak foglalkozni”; harmadrészt mert a zászlóavatás széthúzást okozott volna a hívek között. Taktikai megfontolásokra utalt az érsek szóhasználata akkor is, amikor azt mondta, hogy szerinte a káplán „hibát” (tehát nem vétket) követett volna el, ha részt vett volna az eseményen.
Ehhez képest már csak hab az SZDSZ tortáján, hogy Márfi Gyula nemrég efféléket prédikált a szószékről: „A vad liberális gondolkodók nem veszik észre, hogy a szabadság merőben külső túladagolása milyen óriási veszéllyel jár… Magyarország ma szabadságmérgezésben szenved, és ezért életveszélyben van.” Továbbá hogy a hazaszeretet és az anyaság ellen a nemzeti szocializmus, az „ateista-materialista humanizmus” és a „vad liberális embereszmény” vitte be a legsúlyosabb „mélyütéseket” s hogy „a vad liberális embereszmény a szingli, aki nem képes, hogy… feláldozza életét másokért”.
Az SZDSZ által most érdemtelenül (és érthetetlenül) feldicsért katolikus egyház a mai napig nem feddte meg azt a papját, aki a megalakulásakor – református és evangélikus kollégájával együtt – szakrális megerősítést adott az újnáci gárdának. Máig kitart képtelen és méltatlan álláspontja mellett, hogy az illető nem egyháza képviseletében, hanem „magánemberként” lóbálta a füstölőt az árpádsávos zászlók alatt. Nem csak összehasonlításképpen: a református egyház jó ideig szintén kitartott hasonló (ugyancsak szégyenteljes) álláspontja mellett, sőt ellentámadásba ment át, mondván: „az európai normákhoz méltatlan módon politikai és kommunikációs hadjáratot indított a kormány a szabad és független intézmények, köztük az egyház ellen”. Ám később fölülvizsgálta ezt, és eljárást indított a maga papja ellen, akit végül elmarasztalt. A megfeddett lelkész nyilvánosan bocsánatot kért. A református egyház nemrég ennél is egyértelműbb állásfoglalást tett: „Aggasztónak tartjuk a Magyar Gárda december 9-ei, tatárszentgyörgyi felvonulását, amely átlépve a demokratikus együttélés erkölcsi normáit, a rasszizmus nyílt szításával, a roma kisebbség ellen fellépve kívánt ismertséget és népszerűséget szerezni… A Magyar Gárda jelenség mögött meghúzódó problémákra a magyar társadalomnak, illetve a politikai élet szereplőinek nyílt, békés párbeszéd során kell megtalálnia (sic!) a kivezető utat (sic!)… Minden szélsőséges, agresszív megoldás elfogadhatatlan.”
Ha nyelvileg nem is, elvileg ez rendben volna.
De mi van a (megzavarodott szabad demokraták által méltatlanul egekbe emelt) katolikusokkal (és az evangélikusokkal)? Ők vajon miért tartanak ki még mindig a neonáci gárda ügyében a maguk tarthatatlan álláspontja mellett? Miért köntörfalaznak akkor, amikor már politikai szövetségesük, a Fidesz is igyekszik a maga módján elhatárolódni a – neki is kárt okozó – Jobbik botrányaitól?
Mi van e mögött a makacs kitartás mögött?
Nem tudok más magyarázatra lelni, mint ami a szóban forgó párt hivatalos dokumentumaiban (program, alapító nyilatkozat) olvasható:
„Valljuk, hogy nemzetünk erkölcsi megerősödése csak a krisztusi tanításon alapulhat, és ehhez a magunk eszközeivel politikai pártként is hozzá akarunk járulni… Számunkra a nemzeti identitás és a kereszténység egymástól szét nem választható fogalmak… Kellő súllyal kívánjuk érvényesíteni a… nemzeti-keresztény szellemű oktatást. Szorgalmazzuk a kötelező hit-, ill. erkölcstan bevezetését… Közfeladat ellátása esetén… illesse meg az egyházakat hangsúlyosabb erkölcsi és anyagi elismerés. A Jobbik Magyarországért Mozgalom értékelvű, konzervatív, módszereiben radikális, nemzeti-keresztény párt. Pártunk keresztény, értékelvű mozgalom, vagyis minden szavához, tettéhez, működése minden eleméhez az isteni törvényekbe és az egyetemes emberi értékekbe vetett hit szolgál forrásul.”
Ez a vallás és a politika egybeforrasztása.
Ez a politikai fundamentalizmus.
Ezen az alapon működnek napjainkban az iszlám államok.
Valóban ez volna a közös nevező, ami a történelmi egyházak egy részét ma összeköti a szélsőjobbal? Ami alatt még újnáci jelenségek is takargathatók?
Ha így van, akkor ez több mint félelmetes…
A szerző politológus, publicista
