Népszabadság * olvasói levelek * 2008. január 26.
Tőkeinjekció
Kép: Lehoczki Károly
Jogellenes manipuláció
A Jogerős ítélet a Ságvári-perben című írás (január 10.) szerint a Pintér Mariann keresete alapján indult polgári per „előzménye, hogy a Legfelsőbb Bíróság (LB) 2006-ban – negyvenhét évvel a kivégzése után – felmentette Kristóf László egykori csendőrt, akit a történelemkönyvek évtizedeken át Ságvári Endre gyilkosaként jegyeztek”.
Ez nem felel meg a valóságnak. Pintér Mariann kizárólag saját sérelmei miatt kezdeményezett pert, miután egykor maga is Kristóf kényszervallatásának áldozata volt. „Kristóf László cselekményét csak az 1944-ben hatályos törvények alapján lehetett volna minősíteni, a szerint pedig a körözött és fegyverrel védekező Ságvári elleni intézkedés jogszerű volt, nem tekinthető háborús bűncselekménynek” – így ismerteti a bíróság álláspontját a cikk. Nos, 1944-ben Magyarországnak nem voltak „hatályos” törvényei, miután német megszállás alatt állt, és – a csendőrség aktív közreműködésével – már félmillió magyar állampolgárt vittek haláltáborokba. Ez lett volna Ságvári sorsa is, ha nem védekezik.
A cikk szerint „az LB nem vitatta, hogy a csendőr közreműködhetett fogva tartottak bántalmazásában, ám az hivatali viszszaélésnek minősülhet, és már 1959-re is – amikor az ítéletet hozták – elévült”. Csakhogy Pintér Mariann éppen azt kifogásolta, hogy a sérelmére elkövetett kényszervallatást is – törvénysértő minősítéssel – az 1944-ben hatályos Btk. (a Csemegi-kódex) szerint minősítette a bíróság. Ezzel szemben – mivel a cselekmény háborús időben történt – az 1952-ben elfogadott Hatályos Anyagi Büntetőjogi Szabályok Hivatalos Összeállítása (BHÖ) szerint kellett volna eljárni, és aszerint Kristóf el nem évülő háborús bűntettet követett el. A BHÖ 82. pont e) alpontja kimondja ugyanis: a kényszervallatás is háborús bűntettnek minősül, ha az háború alatt valósul meg, függetlenül annak céljától. Ilyen tényállás jelenleg is hatályban van.
A felperes ezzel persze azt a megállapítást is sérelmezi, miszerint 1944 nyarán a csendőrök jogszerűen léptek fel az antifasiszta, békepárti aktivistákkal szemben. Erről az első fokon eljáró bíró említést sem tesz, így az ítélet e része is törvénysértő.
Tehát az LB ellen a pert a súlyosan törvénysértő ítélet miatt adta be Pintér Mariann, és az első fokon eljáró bíróság téves minősítése miatt fellebbeztünk az ítélőtáblához. Erről a cikk nem szól. Pedig ez a meghatározó, hiszen a felperes kizárólag saját megalázásáról és meggyalázásáról kért ítéletet. Az LB jogi képviselője azonban visszatérően a „Ságvári-perről” beszélt, a cikk szerzője pedig bedőlt ennek a manipulációnak.
Dr. Ádám György
ügyvéd, Pintér Mariann felperes jogi képviselője
Szövegértésből elégtelen
A Magyar Köztársaság Országgyűlése 2007. december 17-i ülésnapján 318 igen, 5 nem szavazattal, 20 tartózkodás mellett elfogadta az Alkotmány 57. § (4) bekezdésének módosítására irányuló törvényjavaslatot, azt a köztársasági elnök aláírta, és azt a Magyar Közlöny 2007. évi 182. számában kihirdették. A törvény az Alkotmány hivatkozott bekezdését a következő szövegre módosította: „Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog vagy – a határozatok kölcsönös elismerése elvének érvényesülése céljából az Európai Unió aktusai által meghatározott körben, az alapvető jogok lényeges tartalmát nem korlátozva – a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozásában közreműködő más állam joga szerint nem volt bűncselekmény.”
A módosítás célja az volt, hogy a liszszaboni szerződésben rögzített büntetőjogi együttműködés keretében – további feltételek megléte esetén – olyan cselekmények miatt is lehetővé tegye büntetőjogi jogkövetkezmények alkalmazását, amelyek az elkövetés idején a magyar jog szerint nem voltak bűncselekmények.
A probléma az, hogy az újonnan elfogadott alkotmányszöveg nem ezt jelenti. Ez nyilvánvalóvá válik, ha a szövegből elhagyjuk az egyeseket zavaró bővítményeket:
Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani… olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog vagy… más állam joga szerint nem volt bűncselekmény. Vagyis e szerint akkor nem lehet valakit bűnösnek nyilvánítani, ha a két vagylagos feltétel (nem volt bűncselekmény) bármelyike megvalósul, és akkor lehet csak bárkit bűnösnek nyilvánítani, ha a két feltétel tagadása (bűncselekmény volt) együttesen valósul meg. A szövegezőket és a szöveg elfogadóit megzavarta a tagadó forma és az állító forma logikai kapcsolata: a tagadó forma vagylagos (diszjunktív) feltételeinek az állító forma együttes (konjunktív) feltételei felelnek meg és fordítva. Tehát a jogpolitikai szándékot a szöveg akkor fejezte volna ki helyesen, ha az – ismét csak leegyszerűsítve – a következőt mondta volna: Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani… olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog és… más együttműködő állam joga szerint (azaz sem a magyar jog, sem más együttműködő állam joga szerint) nem volt bűncselekmény. Vagy ugyanez közérthetőbb, állító formában: Bárkit csak olyan cselekmény miatt lehet bűnösnek nyilvánítani, amely az elkövetés idején a magyar jog vagy… más együttműködő állam joga szerint bűncselekmény volt.
A mondottakat példával illusztrálva: a most elfogadott szöveg miatt – ha az hatályba lép – többek között nem lehet majd alkalmazni a Btk.-nak az önkényuralmi jelképek használatát büntetni rendelő 269/A szakaszát.
Szilágyi Péter
jogász, tanszékvezető, ELTE JTK
Rólunk
Kár, hogy nem a január 16-i lapszám Magyarország rovatának 5. oldalára került Debreczeni József Fejek a homokban című cikke (Hétvége, január 13.). Akkor össze lehetett volna hasonlítani a 4. oldalon közölt cigány gyerekek integrációjáról (A cigány gyerek nem húzza le a többieket), és a „lomisokról” szóló cikket (Forrong a „lomisok fővárosa”) a Debreczeni-dolgozattal. Mindhárom írás a valós helyzet egy részletét mutatja be. Míg az elsőnél a statisztika – csak a gyerekekről szólva – viszonylag kedvező képet mutat, (itt is messze vagyunk a normális értékektől!), a második cikkben a többség véleményét tükröző polgármesteri (lakossági) vélemény áll közelebb az igazsághoz. A végére hagytam az általam eddig csak a közírói, politikai könyveket író szerző, cigányságról írt cikkét. Szinte minden mondata találó, a reális helyzetet tükrözi, megtoldva helyenként Ungváry Krisztián történész témájához kapcsolódó gondolataival.
Kántor Antal
A telefonügyeletre érkezett:
Bugyinszki György írása (Ómen, január 22.) felháborított. Miért kell már most huhogni, hogy Gyurcsány megbukik. Az ellentábor alá adják a lovat?
Révész Sándor (Homok a fejekben, január 19.) elemezte, Debreceni József írását (Fejek a homokban, január 12.), de sajnos a cikk mondanivalóját sem fogta fel, és a cigányság helyzetével sincs tisztában, félremagyaráz.
