Népszabadság * Peredi Ágnes * 2008. január 26.
Zorbas Claudia – 16 évesen virtuóz. Magyar anya, görög apa
Kép: Kurucz ÁrpádTizenhat éves, öt éve vették fel a budapesti Zeneakadémiára, anyja magyar, apja görög, Ausztráliában volt gyerek, hétévesen már koncertezett, e-mailen küldi a házi feladatokat ausztrál tanárainak, és az idén New Yorkban lép fel, a Carnegie Hallban.
A Szépművészeti Múzeum díszes csarnokában, ahol ifjú tehetségeket díjaztak, kilépett a pódiumra egy törékeny, szépséges lány, Carmennek öltöztetve, felemelte a hegedűt, és az első hangok után mindenki elnémult. Varázsos erővel, ifjú bájjal, egészen egyéni hangzással játszott, néha madárfütty, néha mélyen zengő indulatok röppentek ki a hegedűből fáradhatatlan könnyedséggel. Úgy játszott, mint aki erre a derűs röpködésre született, élvezi a varázslást a hangokkal, akinek nem lehet ellenállni, sodor magával, feledtetve mindent, ami hétköznapi.
Zorbas Claudiának hívják. 16 éves. 11 évesen vették fel a Zeneakadémiára, amelynek rektora, Batta András azt mondta róla, ilyen tehetség volt Geyer Stefi, akinek hajdan Bartók Béla írt hegedűversenyt.
Claudia édesanyja magyar, apja görög, Ausztráliában született, és öt éve családlátogatásra jött Magyarországra. Ha már itt voltak, tettek egy próbát, és felvételizett az Zeneakadémiára.
– Véletlenül estünk be – idézi vissza nevetve a sorsfordító pillanatot. Felvették. – Anyukám azt mondta, az a legfontosabb, hogy tanuljak. – Így hát itt maradtak. Azóta a család szétszórtan él három-négy földrészen. Claudia a mamájával Magyarországon, Orosházán, az itteni családnál. Édesapja Ausztráliában maradt, de sokat időzik Kínában is.
– Üzletember, ő az, aki előteremti a családnak, hogy meglegyen minden, amire szükségünk van a tanuláshoz. – Claudia öt év alatt kilenc hónapot töltött a papájával, ilyen pontosan összeadva a közös napokat, heteket.
Öccse is művésznek indult. Egyenesen Hollywoodba. Mert ő arra vágyik, hogy a legnagyobb kivetítőkön lássa viszont magát. Los Angelesben a Magyar Házban szavalt, és annyira megtetszett az ottaniaknak, hogy vállalták a támogatását. Már egy filmben is kapott szerepet, bár 15 hónappal fiatalabb Claudiánál, aki maga is még igen fiatal.
Az ifjú hegedűművésznő háromévesen kapta az első hegedűjét. A mamája tanította 11 éves koráig. Hétévesen koncertet adott Ausztráliában.
– Egy egész hegedűversenyt játszottam, de arra már nem emlékszem, hogy melyiket. Csak az maradt meg bennem, hogy rengeteg ember ült előttem egy nagy koncertteremben. Pici koromtól a görög táncokon nőttem fel. Apu gitározik, gyönyörű hangja van. Csodálatos volt a gyerekkorom, jobbat el se tudnék képzelni. Minden hétvégén ott ültünk a színpadon, és zene vett körül.
Meg pálmafák. Mert az ausztráliai otthon két percre volt a tengerparttól háromszáz pálmafával. Ez azért hiányzik. De külföldön, ha azt mondja, haza megyek, az azt jelenti, haza Magyarországra.
Kép: Kurucz Árpád Öt éve még gyengén beszélt magyarul, annyit tudott, amennyit a nagymamától megtanult. Pici akcentust néha most is érezni a szavain, de már nincsenek nyelvi nehézségei. Se itt, se a nagyvilágban. Hiszen már sokfelé koncertezett, járt mesterkurzusokra, és több nemzetközi hegedűversenyen is részt vett. Másfél éve Lengyelországból a Telemann Nemzetközi Hegedűverseny első díjával jött haza.
– Én a versenyeket úgy tekintem, mint a koncerteket. Nem izgulok, ha kilépek a színpadra. Tudom, hogy tudom a művet, és így kell eljátszani. Alig várom, hogy felléphessek – mondja igen magabiztosan, de cseppet sem hivalkodóan vagy beképzelten. Egyszerűen csak tudja, amit tud.
Azt is, hogy ezt a tudást nemcsak tehetségének, hanem erős szorgalmának is köszönheti. Naponta hét-nyolc órát gyakorol. Emellett tanul is. 11. osztályos magántanulója egy ausztrál középiskolának. Ausztráliából küldik a feladatokat e-mailen. Telefonon és e-mailen tart kapcsolatot a tanárokkal.
Koncertezni is hazajár Ausztráliába. Sydneyben az ottani szimfonikusokkal már több hangversenyt is adott. Budapesten, a Zeneakadémián Kovács János vezényletével játszotta Mozart hegedűversenyét.
– Madridban Zakhar Bron mesterkurzusán is nagyon sokat tanultam. Találkoztam Maxim Vengerovval is, aki Zakhar Bron tanára volt.
Idei első hangversenyét Cremonában adta. És még ebben az évben fellép New Yorkban, a világ egyik legtekintélyesebb koncerttermében, a Carnegie Hallban. Meghívást kapott Izraelbe is. Görögországban is lesz hangversenye.
– A nyáron meghallgatott Zubin Mehta. A 13. sorban ült. A darab végén felkiáltott: bravó! És megtapsolt. Olyan aranyos, kedves ember – meséli találkozását a világ egyik legnagyobb karmesterével Claudia, ugyanazzal a boldog mosollyal, ahogy minden másról is beszél. Csupa ragyogás a lénye civilben is. Ahogy örülni tud egy pohár víznek, vagy ahogy világossá teszi, hogy neki nem teher a gyakorlás, hanem öröm.
Kétségtelenül igen szép is. És roppant
eltökélt. Egy ilyen szépséges lányt biztos körbedonganak a fiúk.
– Hát igen. De választhatok: vagy a hegedű, vagy a fiúk. Most inkább tanulok – mondja, és ez is hihető. Mégis: a Carmen-fantáziát felnőtt nőként játszotta. Igazi női szenvedéllyel. Hát hogy lehet ez?
– Igaz – kacag kicsit szégyenlősen. – De ha fel szeretnél jutni a csúcsra, és én fel akarok jutni, akkor hét-nyolc órát kell gyakorolni. Ha egy fiú van mellettem, akkor ez már nem megy. Vannak, akik belebuktak, mert nem tudtak eleget gyakorolni. Koncentrálni kell arra, amit csinálok.
– Na igen, de honnan akkor az a nagy szenvedély, amely kirobban a hegedűből?
– Kicsi gyerekként görögök között nőttem fel. Csupa tűz volt bennük. Ha kilépek a színpadra, ugyanígy jön belőlem a tűz.
