Frank Lucas mindennap ötkor kel, ugyanazon a helyen költi el reggelijét, majd találkozik a könyvelőjével és ügyvédjével, napközben intézi az üzlet ügyes-bajos dolgait. Aztán este hazamegy feleségéhez, családjához, vasárnaponként elkíséri édesanyját a templomba.
Egyébként hidegvérű gyilkos, heroinnagykereskedő, és a leghíresebb feketebőrű gengszter, akihez képest a Ponyvaregény Marcellus Wallace-a kisstílű bandavezér.
Ridley Scott rendezett már akció/horror/ sci-fitől kezdve történelmi drámán át cyberpunk melodrámáig mindent. Új filmje egy karrier felívelésének és leáldozásának tanulságos története. Láttunk már ilyet. Ám ez a többszörösen is Aranyglóbuszra jelölt mű eleganciájával, könnyedén hiteles korrajzával a legjobbak közé sorolandó.
A hatvanas évek legvégén, Harlemben járunk, virágzik a rendőrkorrupció, dúl a vietnami háború, a drogkereskedelem és a soul zene a zeniten van. Frank évtizedek óta sofőrként dolgozik főnökének, az idős Ellsworth „Bumpy” Johnsonnak. Miután ő szívrohamban meghal, Frank átveszi az üzletet. Bumpy mellett megtanult mindent, a gyilkolást is, de legfőképp a hűség, a szerénység és a tisztesség értékelését. Sikerül megvetnie lábát Harlem utcáin, területét kiharcolnia, és ennél jóval többet: mindenkinek fölébe kerekedni. Mégpedig úgy, hogy rájön, hogyan lehet százszázalékos heroint csempészni Vietnamból az államokba. A kék varázs márkanévvel ellátott, csúcsminőségű és hiperolcsó drog nagy népszerűségre tesz szert, ám Lucas népszerűsége zuhanni kezd az ír, zsidó és olasz maffia szemében. Egyedül vidékről felutaztatott nagy létszámú rokonságában és Puerto Ricó-i feleségében bízhat.
Frank Lucas történetével párhuzamosan egy másik sors is kibontakozik előttünk: a tökéletes ellentét, a zsaru ebben a filmben Richie Roberts névre hallgat. Ő, bár munkája során erkölcsös, minden másban csődtömeg: rossz férj, rossz apa, megrögzött nőfaló. Amennyire fényűző életet él Lucas, annyira szánalmasan lepukkant Roberts. Kedvenc reggelije a chipses szendvics. Kiegészítik egymást, az érem két oldala. Az igazi jin és jang párharc, melynek szép lezárása, hogy Richie, bár lebuktatja Harlem császárát, végül – mivel időközben leteszi ügyvédi vizsgáját – védője lesz. A kissé túl hosszú, barna-drapp színű mozi stáblistáját érdemes végigülni. Közben merenghetünk az erkölcsi üzeneteken, aktuálpolitikai felhangokon.
Rendező: Ridley Scott. Főbb szereplők: Denzel Washington, Russell Crowe, Cuba Gooding Jr., Josh Brolin. Színes, feliratos amerikai krimi, 157 perc.
Részletes programajánlóért keresse fel a port.hu weboldalt.
A nagy kiárusítás
Német dokumentumfilm, 94 perc. Rendező: Florian Opitz. Operatőr: Andy Lehmann. Szereplők: Joseph Stiglitz, Bongani Lubisi, Simon Weller.
Ezen a héten ne féljünk dokumentumfilmekre befizetni. Választhatjuk a Mindennapi kenyerünk című német-osztrák művet, amellyel az élelmiszeripar ellentmondásos bugyraiba merészkednénk le, vagy az ugyancsak németek által a privatizációról készített, fajsúlyos darabot. A nagy kiárusítás még a forgalmazók szerint sem lesz kasszasiker, bizonyos médiumok pedig előreláthatóan agyonhallgatják. A forgalmazók mégis kiállnak mellette, hiszen a felvetett kérdések időszerűsége és súlya kiemelkedően fontos. Négy földrészen négy személyes és mégis jellemző történeten keresztül mutatja be a film, hova vezethet a közszolgáltatások privatizálása. Az egymásba kapcsolódó történeteket a változásokért felelősök nyilatkozatai színezik, és olyan szakértők kommentárjai ellenpontozzák, mint a Nobel-díjas Joseph Stiglitz, aki átállt a „vesztesek” oldalára.
A bárányok harapnak
Új-zélandi vígjáték, 87 perc. Rendező: Jonathan King. Szereplők: Matthew Chamberlain, Nathan Meister.
A Monty Python társulat Gyalog galopp című filmjének egyetlen jelenetét bontja ki ez az agyamentnek nyugodt szívvel nevezhető mozi. Nevezetesen a vérnyúl alakját, azt, hogy Michael Palinék egy ártalmatlan állatot gyilkos szörnyetegként ábrázoltak. Nem lehet nem szeretni az alkotást, a vicc felmelegítve is működik, különösen a horrorbarátok körében. Ha akarjuk, persze észrevehetjük, hogy a film egyben rejtett társadalomszatíra is. Vétek lenne ezt a szellemes horrorparódiát kihagyni.
Torockay András, kultura@hetivalasz.hu
8. évfolyam 4. szám, 2008.01.24
