Népszabadság * Munkatársunktól * 2008. január 23.
A valódi veszély
Nagyon tisztán fogalmazza meg január
12-i cikkében (Fejek a homokban) Debreczeni József a Magyar Gárda társadalmi veszélyességének lényegét: „hogy a szóban forgó veszélyek ma Magyarországon inkább csak szimbolikusan irányulnak a zsidóság ellen, viszont konkrét és drámai következményekhez vezethetnek a romák vonatkozásában”.
A nácizmus a zsidókat mint ellenségképet elhasználta. A történelem őrt áll, és az emlékezet is. A zsidó holokauszt megtette, amit az adott kor megkövetelt az embertelenségtől. A cigány holokauszt történelme és emlékezete hátrányos helyzetű, éppolyan, mint minden időkben a cigányság maga. A cigány holokauszt még nem használta el a maga embertelenségét. A zsidók érdekvédelme és kulturális artikulációja erős, nagyságrendekkel méltóságteljesebb és intellektuálisabb, mint a Magyar Gárda szellemi apanázsa. Ezenkívül a közvélemény előítélete ma súlytalan a zsidókkal szemben, és igazán nem is hergelhető. De a cigányok érdekérvényesítési képessége oly csekély, hogy a legalacsonyabb státusú „übermensch” is következmény nélkül beléjük rúghat és rúghatott – a Magyar Gárda előtt – médiafigyelem nélkül.
Mondjuk azt, hogy a Magyar Gárda helyzetbe hozta „cigányügyben” a társadalom felelőseit. Az, hogy kik lennének ezek a felelősök, most még elkenődik. Írók, költők, politikusok, tudományos tudósok, az igazságszolgáltatás, avagy választottan megnevezett elnökök, királyok? – még nem látszik. Legfeljebb hallatszik: „Az eddigiektől eltérően: nyíltan és őszintén.” Ámbár csak piárosan, könnyített emészthetőséggel, ugyanis a túlzott kiállás, a túlzott nyílt őszinteség ma szavazatvesztő minden szintű hatalmi térben Magyarországon. És ezért a legnagyobb veszély a Magyar Gárda. És mert a legnagyobb társadalmi bomba, a cigányság mára emberhez méltatlan státuszba dermedhetett, valós veszély, hogy eljátszható a még egyszer.
Némethy Mária
Pécel
Washingtoni emberünk
Az amerikai elnökválasztással foglalkozó cikkében Horváth Gábor ex katedra kijelenti: George W. Bush kiválóan kampányolt és csapnivaló elnöknek bizonyult (Hófehérke és a 14 törpe, Hétvége,
január 5.).
A gyenge elnöknek, rossz politikusnak beállított George W. Bush volt az első államfő 1941 óta, akinek azzal kellett szembenéznie, hogy hazáját szervezett, külső fegyveres támadás érte. A 9/11-et Pearl Harborhoz hasonló sokként érte meg az amerikai nép, az elnök pedig ezekben a napokban bebizonyította, hogy méltó a posztjára. Bush felismerte, hogy a terrorizmus és ezen belül az iszlám fundamentalizmus ellen csak nemzetközi összefogással és határozott katonai fellépéssel lehet szembe szállni. Más kérdés, hogy európai partnerei – hasonlóan a délszláv konfliktus rendezéséhez – számos esetben cserbenhagyták. A szűklátókörű, pacifista (és önpusztító) nyugat-európai közvélemény pedig – a harmincas évek német fegyverkezéséhez asszisztáló európai országok példájából semmit sem tanulva – folyamatosan az iraki diktátor megdöntésének jogtalanságát, a Guantánamón fogva tartott tömeggyilkos terroristák emberi jogainak semmibe vételét vetik a szemére és „háborús bűnökkel” vádolják egyes amerikai katonák túlkapásai miatt. Utóbbiak – köztük egy közép-európai államfő is (!) – a terrorizmussal szemben elnézőek, de felháborodnak és emberi jogaik sárba tiprásának tekintik, ha a repülőtereken alaposan ellenőrzik őket. Eközben az Európai Unió és a NATO tagállamainak zöme csak az USA katonai erejében reménykedhet egy esetleges nemzetközi konfliktus esetén.
Külpolitikai téren tehát nehezen vitathatók az amerikai vezetés érdemei. Busht nem is igazán ezzel támadják; a mindenkori amerikai elnökök általában gazdasági-belpolitikai kérdésekbe buknak bele. Az amerikai belpolitika azonban innen, Európából nem is igazán érthető, és nehezen áttekinthető főleg, hogy tudósítójuk „jóvoltából” meglehetősen egyoldalú tájékoztatásban részesülünk. Könnyű belátni: még a magyar belpolitika megítélése sem egyszerű, még innen Budapestről sem. Honfitársaink a végletekig megosztottak annak tekintetében, hogy Gyurcsány kiváló államférfi, vagy csapnivaló, kalandor politikus. A Budapesten dolgozó külföldi tudósítóknak pedig az a feladatuk, hogy – hivatásuk íratlan szabályai szerint – ezeket az álláspontokat elfogultság nélkül, tárgyilagosan, a szubjektum kiiktatásával közvetítsék olvasóik felé. A Népszabadság washingtoni tudósításai éppen ennek az alapvető követelménynek nem felelnek meg.
Sebes Andor
Budapest
Sebes Andor nincs egyedül George W. Bush elnökségéről alkotott kedvező képével. A Rasmussen közvélemény-kutató január 6-án közzétett adatai szerint az amerikaiak 39 százalékának vanjó véleménye az elnök tevékenységéről. 60 százaléknak meg rossz. Ezen belül az erősen helyeslők 18 százaléknyian, az erősen elítélők pedig 40 százaléknyian vannak. Irakban az amerikaiak 28 százaléka – és Sebes úr– szerint mennek jól a dolgok. (Az irakiak véleményére kevesen kíváncsiak.)Egy decemberifelmérés szerintaz amerikaiak több mint kétharmada úgy véli, hogy hazájuk rossz irányba tart. Talán ezért van, hogy az elnökjelöltek a leggyakrabban mindkét oldalon a „változás” szót ismételgetik.
Az újságírói hivatás íratlan szabályai, hacsak nem hírügynökségi tudósításról van szó,nem követelik meg a szubjektum kiiktatását.Főleg nem egyeleve szubjektív műfajban,mint amilyet a Hétvége egész stílusa feltételez. Ha Sebes úr Bush elnök apoteózisát szeretné olvasni, tudok javasolni néhány kollégát, akikben nem fog csalódni. Írjon egy e-mailt, megküldöm a neveket.
Az európai közvéleménytellenben nem „szűklátókörüzném” le, ex katedra. Elvégre abban Sebes Andor úr véleménye is benne foglaltatik.
Horváth Gábor
