Szeretnék megóvni, s ezért keresik a Blaha Lujza téren szurkáló 12 éves, román állampolgárságú fiút. Furcsa, mondhatni, tenyérbemászó hír. A kis magyar valóság tükörképe.
A kora miatt büntethetetlen bűnelkövető legutóbb 15 éves áldozatának mp3-as lejátszójára vetett szemet, s mivel nem kapta meg szép szóra, combon szúrta tulajdonosát. Az áldozat majdnem elvérzett. A hatóság és a szakértők széttárták a kezüket, mondván, semmit sem tehetnek.
A Független Hírügynökség által vasárnap közreadott hír szerint mégis eszükbe juthatott valami. Igaz, fantáziájukat nem a közrend védelme mozgatta meg. A forrás ugyanis arról értesült, hogy a rendőrök szélsőségesnek mondott szervezetek bejelentése nyomán aktivizálódtak. A meg nem nevezett csoportok állítólag jelezték, hogy rendet teremtenek a Blahán, ahol a romániai gyerek – társaival és hosszú ideje – hasonkorúak tucatjait vegzálja, tartja félelemben. Következmények nélkül. (Ha emlékezetem nem csal, nem is olyan régen a Hiller fivéreket, az oktatási miniszter gyermekeit is ezen a környéken mobiltalanították.)
Fél éve 16 éves Bence fiamat állították meg hárman, nálánál fiatalabb gyerekek a Pók utcai lakótelepnél, hogy elvegyék tőle mp3-as lejátszóját. Nem gondolták, hogy ellenállásba ütköznek. A verekedésben aztán a támadók maradtak alul. Igaz, Bence vállán azóta is hosszú, csúnya pengevágás nyoma éktelenkedik. Rosszabbul is járhatott volna.
Megszaporodtak és elpofátlanodtak a gyermekbűnözők. (Is.) Az elkövetők elhagyott, elvadult utcagyerekek. A fent említett esetek mindegyikében romák. Akik nyilván nem származásuk, de romló helyzetük miatt sodródnak mind mélyebbre. És mert az állam válasza késlekedik, bizonytalan pótmegoldások türemkednek a felszínre. Ha nincs jelen vagy tehetetlen a rendőrség, önszerveződésre, önvédelemre rendezkedik be az ország. Szabadcsapatokat, szélsőségesnek mondott szervezeteket alakít. Magyar Gárdát duzzaszt. Ami ellen szót kell emelni. (Megtettük magunk is.) De mit ér az önbíráskodás elítélése, ha a kormány rendvédelmi szervei tehetetlenek, ha a szegénység s vele együtt a bűnnek kitettség nő, a biztonságérzet elenyészik? A kormányfő megerősíti kíséretét, és páncélautót vásároltat. A nagyon gazdagok házai körül megmagasodnak a kerítések, és biztonsági szolgálatok védelmét élvezik. És a többiek? A többség? Viselje jó adófizető polgár módjára az atrocitásokat?
Gyurcsány Ferenc a múlt hétvégi MSZP-elnökségi ülést követően is arról tartott előadást, hogy nő a cigányellenesség és az antiszemitizmus, és hogy a jobboldal túlnyomó része csendben figyeli az eseményeket, vagyis nem tanúsítja a demokratáktól elvárható szolidaritást. Figyelemre méltó elemzés. Már a könyökünkön jön ki. Ebben merül ki a kormányfő tevékenysége? Vádolni az ellenzéket? Ehhez csak pulpitus és közönség kell. Ellenben az ország biztonságra, javuló életviszonyokra, mondjuk így, kormányzásra vár.
Már évek óta.
Takarítónő az őshazából
Havonta nyolcezer kilométert utazott az a takarítónő, akit a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés tulajdonában álló M3 Kht. foglalkoztatott. A Hír Tv riportja szerint a szocialisták felügyelete alatt működő cég 2005 februárjáig fiktív számlákkal több tízmillió forintot tüntetett el. A Célpont című műsorban be is mutatták azt a hangfelvételt, amelyen Tóth József MSZP-s országgyűlési képviselő, a közgyűlés akkori alelnökeként a hiány hitelesebb papírozására biztatja az M3 könyvvizsgálóját. (Az ügy egy része azóta bírósági szakaszba ért, mert az egyik alkalmazott ellen vádat emeltek.)
A Hír Tv riportja elfogult, és kétségeket ébreszt a nézőkben. A szerkesztő nem hisz a távolról jött takarítónő történetében, s ennek hangot is ad. Pedig nagyon is elképzelhető, hogy valaki az Urál környékéről járjon Debrecenbe. Így építve hidat az őshaza és az újhaza között.
A takarítónő egy hetet utazott ide, ugyanannyit vissza, a maradék időben pedig nem csak portalanított, de halat szárított, szarvast nyúzott, s még manysi nyelvre is tanított hajdúsági szocialistákat.
Ráadásul útiköltségen kívül semmit sem kért. Gondolva a nyelvórák négyötezer forintos tarifájára, maga a takarítás egy árva fillérbe sem került, így nemhogy büntetés járna a közgyűlés akkori vezetőinek, de legalább lovagkereszt a finnugor kapcsolatok takarékos ápolásáért.
A lényeg különben is az, hogy végre rend legyen ebben az országban. Lepapírozott, szép, nagy rend. Különben sem érdekes, hogy honnan jöttünk, ha tudjuk, hogy hová megyünk.
Borókai Gábor, borokai.gabor@hetivalasz.hu
8. évfolyam 3. szám, 2008.01.17
