Könyv
Népszabadság * Papp Sándor Zsigmond * 2008. január 21.
Mindig van bennem egy kis félsz a képeskönyvekkel szemben. Hiszen a túlburjánzó képek és illusztrációk hajlamosak felzabálni a betűt, s vele a tartalmat. Fokozottan fennáll ennek a veszélye, ha történelemről van szó, divatosabb és puccosabb tálalásban: krónikáról, vagyis a történetírás örökzöld lektűrjéről.
Romsics Ignác azonban nemhiába a XX. századi magyar és kelet-európai történelem egyik legalaposabb ismerője: ő az, aki képes a kabarétréfába is drámai mélységet csempészni. Kötete erénye – és ezáltal hiánypótló is egyben -, hogy valóban a XX. századról és nem egy behatárolt régió szűk történetéről szól. Magyarország története mellé felveszi a világtörténelmet, sőt a társadalmi, tudományos és kulturális jelenségek bemutatását is. Hiszen a kor filozófiai irányzatai, képzőművészete, korszakalkotó tudományos felfedezései, mindennapjai nélkül nem kaphatunk átfogó képet a századról. Freud libidója éppúgy mérföldkő, mint Mussolini nemzetiszocialista pártja, vagy az első villamos, netán a hippik megjelenése. A világos, átgondolt szerkezetű áttekintés (négy magyar és négy világtörténeti fejezet a memorizálást megkönnyítő időrendi áttekintéssel) pontosan tagolja ezt az összetett képet.
A négy magyar fejezet Romsics alapvetésének (Magyarország története a XX. században) zanzásított változata, ám a világtörténeti fejezetek kiegészítik a kényszerű szűkszavúságot, hiszen a hazai események így végre nem légüres térben lebegnek, megértésüket segíti a felvázolt világtörténeti kontextus és eszmerendszer, mely ráadásul – további erény – szakít a történetírások divatos Európa-centrikusságával. Sőt beemeli a történetírás tudományától eddig távol tartott környezetszennyezés problémáját, külön fejezetet szentel a kisebbségek kérdéskörének is.
Ami hiányzik viszont a műből, az nagyon hiányzik. Romsics ugyanis azon történészek közé tartozik, akit nem lehet megunni, hiszen az adatok szikárságát szinte kötelezően oldja az „elbeszélés” mindig érdekfeszítő stílusával. Könyvei inkább nagy ívű esszékhez közelítenek, mint a szigorúan vett történetírások precíz érdektelenségéhez. Ám ez a könyv a helyszűke miatt jóval szikárabb nyelven szólal meg, néha csak a legfontosabbakat hadarja el, miközben helyenként meglepően didaktikus. Néha a képeknek tesznek felesleges engedményeket: a feminizmust három hasonló kép illusztrálja, miközben a mozgalomra alig jut pár szó, és néha az egész oldalas porték jelenléte is zavaró. Megpihen rajtuk a szem, ám mégis „túlbeszéltnek” tűnnek. Mindezért kárpótolhat a margókon futó memoárrészletek, újságcikkek vagy más eredeti szövegek beemelése, nem beszélve a számos miniéletrajzról, fogalommagyarázatról, grafikonról és illusztrációról.
A XX. század képes története láthatóan nem a történelem fanatikusainak szól, hanem azoknak, akik szórakoztatva szeretnének felidézni néhány elfelejtett mozzanatot a század történetéből. Akik nem szeretnének lebukni a gyerek előtt, vagy épp kvízjátékra készülnek. Azoknak, akik élvezettel időznek el a korabeli fényképeken, és pár szóból is érteni vélik a lényeget.
Romsics Ignác: A 20. század
képes története. Rubicon-könyvek,
Budapest, 2007, 502 oldal,
8920 forint
