MESTYÁN ÁDÁM
Válasz Rózsa T. Endrének
Rózsa T. Endre épp úgy olvassa a cikkemet, mint a muszlim palesztin jebuzeusok a Bibliát – csak annyit használ fel belőle, amennyi saját álláspontjának kifejtésére elégséges (vagyis a hívószón kívül semmit), ami vagy direkt félreolvasás eredménye vagy a kapacitás hiánya (Azt a jebuzeusát!, ÉS, 2008/2.).
1. Tatár György cikkére (A jebuzeus-jelenség, ÉS, 2007/47.) nem mint arabista reagáltam (nem is lehetne arabistaként reagálni, hiszen a cikkben nem voltak olyan állítások, amikkel egy arabista vitatkozna), hanem kritikám módszertani. (Miért éppen a jebuzeusok?, ÉS, 2007/49.)
2. Két dolgot vitatok: azt, hogy a filozófia illetékes egy történeti állítás igazságát kideríteni egy olyan esetben, amikor a tényállás empirikus bizonyítékok kérdése (és bizonyíthatatlan), illetve, hogy egyáltalán jutunk-e valamire, ha az „igazság”-ot tesszük gondolkodásunk tárgyává egy ilyen szituációban, ahol éppen ez a kérdés számtalan halált okoz. Ez a kétely nem az igazság relativizálását eredményezi, hanem azt, hogy az „igazsággal” senki sem élhet vissza.
3. Az igazság kérdése elé helyeztem a megértés és értelmezés szükségességét. A „megértés” nem a vállonveregető tudomásulvételt jelenti, hanem a kérdés történeti alapokon álló hermeneutikai tanulmányozását. Ebből következik, hogy egy igazság-követelés igenis kontextualizálandó.
4. Ezzel szemben Rózsa T. szerint én azt állítom, hogy „a militáns iszlám és palesztin mozgalmak mindössze a nyugati civilizáció tudományát ellenzik és csupán a felvilágosodás elvi értékeit támadják”. Ha ezt írásom alapján szövegszerűen nem tudja alátámasztani, akkor Rózsa T. iróniáját feleslegesnek, őt pedig hazugnak kell tartanom.
5. Hiányolja, hogy nem mondom meg, hogy a jebuzeus-mítosz mire volna reakció. Kérem: a jebuzeus-eredet azért fontos a palesztinoknak, mert a Biblia szerint a zsidó törzsek bejövetele előtt Jeruzsálem jebuzeus város volt (Józsué: 15.63). Így az izraeli Jeruzsálem-követelés, mely (ha) a Bibliára alapozódik, egy szintén a Bibliára alapozott, ám Tatár szerint „hamis” palesztin igénnyel találja magát szembe – éppen az erre a paradoxonra való implicit rámutatás volt Tatár cikkének egyik fő erénye.
6. Kikérem magamnak, hogy bármilyen analógiát vonjon köztem és Bartucz Lajos között. Kérem a szerzőt, mutasson rá egyetlen mondatomra, mely hasonló eszméket szolgálna, mint Bartuczé (akár a fajelmélet, akár a kommunista ideológia), különben komoly kétségek merülnek fel eljárásának korrektségét illetően.
7. A fentiekből következik, hogy Rózsa T. azon implicit állítása, hogy védeném a palesztin eredetmítoszt, szintén hamis. Ezért – miután nagylelkűen felment az ismert közszereplő megverése és a Kristályéjszaka felelősségének vádja alól (amit olyan abszurdnak tartok, hogy Rózsa T. beszámíthatóságában kételkedem) – azon célozgatás gyomorforgató, hogy én „huszárrohamot” intéztem volna, mely azért „elgondolkodtató”.
8. Visszautasítom, hogy bárhova is le kellene raknom a voksomat, hogy csakis két pólus létezik. Se az izraeliek, se a palesztinok nem érdekelnek annyira, hogy a gondolkodás szabadsága mellett igen régen letett voksomat visszavonjam.
Mestyán Ádám
Élet és Irodalom
52. évfolyam, 03. szám
