Népszabadság * Szőcs László * 2008. január 21.
Magyar tárló az Európa Múzeumban
Kép: A szerző felvételeMájusig látható az EU fővárosában a földrész 1945 utáni történelmét bemutató kiállítás. Utána Párizsban, majd Helsinkiben és Budapesten nézhetjük meg.
Ez a történelmünk! – ez a címe az egyelőre ideiglenes elhelyezést nyert brüsszeli Európa Múzeum májusig látható kiállításának. Az erre járó látogatónak a város északi részébe, a Tour & Taxis egykori kikötői-vasúti raktárhoz kell kiruccannia, ha látni akarja – mégpedig hétköznaponként délután öt (iskolaszünetben hat) óráig.
Cserébe valóban tartalmas kiállítást, mintegy másfél-két órányi látnivalót kap a teljes áron tíz euróért (2500 Ft). Ossip Zadkine, a belarusz-francia szobrász A lerombolt város című, Rotterdam náci bombázásának emléket állító munkája példázza talán a legjobban az egész tárlat mondanivalóját: honnan indulván hová jutottunk mára el. 1945-től, a „nulla évtől”, a világháború romjaitól, amikor – más anyag híján – gránátból készítettek asztali lámpát és karácsonyfatalpat. Németországban és Belgiumban is a háborús évek zászlóiból, a náci, illetve a belga, amerikai és brit lobogóból varrtak ruhát a kislányoknak.
Következnek az alapító atyák, Jean Monnet, Robert Schuman, Alcide de Gaspari, Joseph Bech, Konrad Adenauer és a többiek. De Sztálin is: őt az általa keltett félelem miatt szintén Európa egyik atyjává avatják, akarata ellenére. Látható az EU-t megalapozó Európai Szén- és Acélközösségből származó, első legyártott acéltömb. A hatvanas-nyolcvanas évek bimbózó fogyasztói társadalmának néhány bizonysága: Braun turmixgép, a Sabena belga légitársaság gépének belseje, egy 1984-es női magazin, címlapján Jane Birkinnel. És a Kelet – igen, ez is Európa! – korhű használati tárgyai, az NDK-beli népi rendőrség hívószámával ellátott telefon, a magyar Gazdálkodj okosan! társasjáték egy példánya, a panellakásokhoz mellékelt használati útmutató.
A hangsúly persze a politikán, a kelet-európai országok szabadságvágyán van. A mintegy harminc centiméteres golyóstoll, amellyel Lech Walesa szignálta a gdanski megállapodásokat. A Charta „77 egy prágai aláírójának videofilmre rögzített visszaemlékezése. Magyar részről egy Krakkóba küldött „56-os lobogó, és bizonyos Vajda Sándor nemzetőrségi igazolványa. Csics Gyula hang, és képfelvételen mutatja meg, hogy a Nagykörúton hol állt 1956-ban, tizenkét évesen, amikor (jóval) később könyv alakban is megjelentetett szöveges-rajzos naplóját rögzítette a forradalom napjaiban. De a kínzókamrát e kiállításon a sokszor elfeledett dél-európai – spanyol, portugál, görög – jobboldali diktatúrák kapják mementóként.
Összesen huszonhét tanúvallomás – minden uniós tagállamból egy-egy – hivatott élővé tenni a mintegy nyolcvan kiállítóhelyről (köztük a Magyar Nemzeti Múzeumból, a Hadtörténeti Múzeumból) összegyűjtött félezres tárgyi anyagot. A meglévők közül nem mind sérelmeket hánytorgat fel. Az osztrák megszólaló az egyik ismert fapados légitársaságot alapította meg, a bolgár ma biojoghurtot forgalmaz Európa-szerte, a svéd egy atomfizikai kutatóintézetben dolgozik, sok-nemzetiségű csapatban.
Ez a bemutató sem nélkülözi az interaktivitást. Száz euróból gazdálkodva beoszthatjuk, hogy mennyit költünk például biztonságra, oktatásra-kutatásra vagy éppen infrastruktúra-fejlesztésre, s ezek elköltésében inkább Európának, saját országunknak vagy régiónknak adunk-e elsőbbséget. A végén pedig még inkább meggyőződhetünk róla, hogy a saját történelmünket láttuk: beállíthatjuk születési dátumunkat, azt, hogy gyermek- vagy kamaszkorunkat szeretnénk-e viszontlátni a képek segítségével, s milyen sport-, zenei műfaj, művészeti ág megjelenítésében.
