Franciaország Beauvoirra emlékezik
Népszabadság * Teplán Attila * 2008. január 22.
Nők, mindent neki köszönhettek! Így méltatta a száz éve született Simone de Beauvoirt a filozófus Élisabeth Badinter.
Botrányhősként, a francia bölcsészet papnőjeként, a nők ügyének szenvedélyes harcosaként idézte fel a francia sajtó a száz éve született Simone de Beauvoir alakját. A Magazine Littéraire-ben megjelent esszéjében a neves feminista, Benoite Groult műveinek korszakos jelentőségéről ír. Interjú készült biográfusával, Daniele Sallenave-val, kiadatlan fiatalkori írásait pedig most rendezi sajtó alá örökbe fogadott lánya, Sylvie Le Bon de Beauvoir. A Nouvel Observateur borítóján az írónő ruhátlanul látható egy 1952-ben, Chicagóban készült fotón, amint háttal a fényképész Art Shay-nek, a hajával bíbelődik. Az aktfotó megjelentetése sokak nemtetszését váltotta ki, amire a szerkesztő így reagált: ha Beauvoir hallaná ezt, jót nevetne – még akkor is, ha önéletírásában „egy jó házból való úrilánynak” titulálja magát.
Az úrilányra egy bölcsészkari évfolyamtársa ragasztotta a Castor („Hód”) becenevet. A gátépítő rágcsálóhoz hasonlóan szorgalmas írónőt élete végéig így hívták barátai, köztük Jean-Paul Sartre, a filozófia szak 1929. évi évfolyamelsője, aki mögött a tehetséges Castor alig lemaradva lett második. Az egzisztencializmust meghirdető Sartre és Simone de Beauvoir barátsága, szerelme, pályája egy nemzedék számára kínált a hagyományos férfi-nő kapcsolattól eltérő mintát. Sajátos paktum kötötte össze őket: szerelmüket „szükségszerűnek”, másokkal fenntartott viszonyaikat „esetlegesnek” tekintették. Castort 1943-ban a vichyi bábállam nem szerény antifasiszta tevékenysége, hanem egy gimnazista lány elcsábítása miatt bocsátotta el tanári állásából.
A háború után Sartre mellett részt vesz a De Gaulle tábornok elleni szellemi küzdelemben. 1949-ben jelenik meg sikerkönyve, A második nem – a feminizmus bibliája. Folyóiratában elítéli az 1956-os magyarországi szovjet beavatkozást, de 1960-ban már Castro vendége Kubában, békeharcosként pedig többször jár Moszkvában és Pekingben. Hazájában az Algéria elszakadása ellen küzdő terrorszervezet, az OAS célpontja, majd a hatvannyolcas diákmegmozdulások támogatója Sartre oldalán, utóbb a feminista mozgalom abortuszpárti vezéralakja. Híresen viszolygott az anyaságtól, sosem ment férjhez, és Sartre-ral fenntartott fél évszázados viszonya sem torkollott együttélésbe.
Vonzereje a halála óta eltelt két évtized alatt sem csökkent: a színésznő Arielle Dombasle számára a stílus megtestesítője, a Catherine M. szexuális élete című botránykönyv szerzője, Catherine Millet szemében egyszerre polgári és erotikus jelenség. A nemi identitások újragondolásáról szóló 2006-os bestseller írója, Marie-Helene Bourcier úgy véli: azzal, hogy rámutatott, a férfiasság nem a férfiak előjoga, hanem bárki számára hozzáférhető szociális és kulturális attitűd, Beauvoir valóban forradalmit alkotott.
Párizs, 2008. január
