Fél évszázada úszkál cápák között Wolfgang Leander, akit meglepően kevés baleset ért ezen idő alatt, pedig nem ritkán harminc tigriscápa is köröz körülötte a vízben.
A 67 éves dél-afrikai férfinak különleges hobbija van: cápákkal úszkál. Bár meglepően kevés baleset érte 50 éve alatt, van olyan élménye, amelyet soha nem felejt el: egy másfél méteres, éhes karibi zátonycápa alaposan „megfegyelmezte”, amiért elcsaklizta előle a zsákmányt.
„Valahányszor a cápa be akart kapni egy halat, kilőttem a szigonyt. A harmadik eset után a cápa eléggé begurult, és beleharapott a bal karomba; csak egyszer, de eléggé dühösen” – emlékezett vissza.
A sebből ömlött a vér, Leandernek pedig igencsak iszkolnia kellet vissza a csónakba, hogy megússza a kalandot. A kórházban 42 öltéssel varrták össze a sebet, de a heg még négy év múltán is tisztán kivehető a karján.
Mentálisan azonban nem változatott rajta az eset. „A bölcsesség nem jár mindig együtt a korral” – somolyog Leander, egy német zsidó fia, akinek édesapja a nácik elől menekült el 193-ban Berlinből, és végül Dél-Afrikában kötött ki.
„Nincs szebb egy cápánál” – mesél a szenvedélyéről, amely hatéves korában kezdődött, amikor először olvasott könyvet a búvárokról és a tengeri ragadozókról. Először azonban csak 14 éves korában merészkedett be a cápák közé.
Annak érdekében, hogy minél közelebb kerüljön a cápákhoz, palack nélkül merül közéjük. „Így nem érzem magam betolakodónak – ráadásul sportosabb is a dolog.” A testét a búvárruhán kívül nem védi semmi, a túl kíváncsi cápákat szigonnyal tartja távol.
„Kicsit megkavarom vele a vizet, hogy felizgassam a cápákat. Ez elég ahhoz, hogy érdeklődéssel és bátran közeledjenek hozzá. Vannak, akik szerint nem vagyok normális – és lehet, hogy tényleg igazuk van.”
