Forrás: Mazsihisz

Deutsch László főrabbinak a Budapesti gettó felszabadulásának 63. évfordulója alkalmából a Dohány utcai zsinagógában megtartott megemlékezésen elmondott beszéde.

” …sál nöolecho méál ráglecho , ki hámokajm áser áto ajméd olov, ádmász kajdes hu.”

„…vesd le sarudat a lábaidról, mert az a hely, amelyen Te állsz , SZENT- HELY az.” (M II.3/5)

Tisztelt Emlékező Gyülekezet!

Szent hely volt egykoron a Horeb hegy és környéke ahol Majse Rábénu Mózes tanítómesterünk megkapta küldetését, hogy Őseinknek, Izráel fiainak vezetője legyen.

Szent hely ez a templomi környezet is, ahol ma emlékezünk.

Emlékezünk arra a történelmi eseményre, amely 63 évvel ezelőtt történt, amikor a pesti gettó foglyai, agyongyötört testvéreink felszabadultak.

Tisztelt Emlékező Gyülekezet!

Emlékezni és emlékeztetni jöttünk ma ide templomunk megszentelt falai közé, hogy felidézzük a huszadik század fasiszta időszakát.

Kiszolgáltatottan, megalázottan, emberi jogaiktól megfosztottan kellett élni testvéreinknek a zsidó embereknek abban a korban, amíg élhettek, mert aztán jött számukra a gettósítás, a deportálás, a koncentrációs táborok kínja és végül a könyörtelen biztos halál.

1945. január 18.-án szabadult fel a pesti gettó. Történelmünknek e fontos évfordulóján emlékezünk ma itt mindazokra, akik áldozatai lettek a gettó élet borzalmainak, mindazokra, akiket üldöztek a huszadik század fasiszta időszakában, mindazokra, akiket előre kitervelt gonosz cselekedetekkel pusztítottak el.

Hálás szívvel emlékezünk azokra a hős katonákra is, az orosz föld szülötteire, akik 63 évvel ezelőtt lerombolták a pesti gettó palánkjait, kerítéseit és életük kockáztatásával elhozták a szabadságot, életben maradt testvéreinknek.

Várnai Zseni írta:

…s akkor én a sötét pincemélyből

boldog szívemmel fel a kertbe mentem,

Arcom, kezem hóban tisztára mostam,

Én űzött vad ,homlokom felemeltem…

– Ó béke! Béke, tedd jobbá a világot!

S megöleltem a fénylő szabadságot!”

A szabadság meg lett… a gettó szenvedőinek többsége életben maradt , de az örömmel a fájdalom keveredett, mert szembesültek a tényekkel, hogy hiába keresik, kutatják szeretteiket ők már vissza soha nem térnek, mert elnyelte őket az emberi gyűlölet,- elpusztította őket az emberi kegyetlenség.

” Kard ha csörren, vér ha csobban ,

Csak az ember vétkes abban…” (Babits M. )

A háborúnak, a fasizmusnak lettek áldozataivá a virágzó közösségeink, bölcs öregeink, életük virágjába szökkenő asszonyaink, mindennapi munkájukban becsületesen helytálló férfiak, gyermekek, újszülöttek, vagy a még meg sem születettek.

Sokan a fasiszta kegyetlenkedést látva, elveszítették hitüket. Hitüket Istenben és hitüket az emberben.

Nekünk rabbiknak ez volt az egyik legfontosabb feladatatunk a múltban, de a jelenben és a jövőben is ez, hogy segítsük testvéreinket visszatalálni hitünkhöz, a hit forrásához, hogy abból merítve, új erőt kapjanak és ezáltal újra higgyenek. Higgyenek Istenben, higgyenek az emberben.

A holnapi szombaton felolvasásra kerülő tórai részben a BÖSÁLÁCH-ban, egy olyan győzelmi dalról olvasunk, amelyet Őseink énekeltek amikor kiszabadultak a négyszáz évig tartó egyiptomi rabszolgaságból és száraz lábbal átkeltek a Nádas tengeren.

” Osiró LáHásém ki goaj goo szusz vörajchvaj romo vájom….

„Hadd, énekeljek az Örökkévalónak, mert hatalmas, lovat és lovasát a tengerbe vetette..”( M II.15/1.)

Ha párhuzamot vonunk az egyiptomi rabszolgaságnak szenvedései és az elmúlt században, a fasizmus által okozott fájdalmak között, azt látjuk, hogy amíg Egyiptomban őseink megedződtek a rabmunka következtében, de nemcsak megerősödtek, hanem sokasodtak és szaporodtak, a fasizmus alatt testvéreink felőrlődtek, éheztek, megbetegedtek, csontvázzá soványodtak majd a többségük odaveszett.

Az egyik midrásban olvasható, hogy mielőtt Izráel fiai átkeltek volna a Nádas tengeren, ebben a 12 törzsnek megfelelően 12 út nyílt meg. Izráel fiai nem voltak hajlandók átmenni ezeken, mert azt mondták: ha nem láthatják menekülésük közben testvértörzseiket úgy, nem mennek, ekkor egy helyen vált ketté a tenger és így együtt boldogan haladtak át a törzsek.

Mire tanít bennünket a midrás?

Arra , hogy figyeljünk oda egymásra, egymás életére, mert csak akkor várhatjuk embertársainktól a megértést, a szeretetet, a jó szándékot , ha ezeket a pozitív tulajdonságokat mi is gyakoroljuk.

Tisztelt Emlékező Gyülekezet!

A pesti gettó felszabadulásának 63. évfordulóján őseinknek biblikus szenvedéseit hoztuk párhuzamba a huszadik századi fasizmus elszenvedőinek sorsával.

Amíg ott egy győzedelmes megszabadulás következett, itt a máig is érezhető pusztítás, pusztulás nyomán bekövetkezett örök-harc. Küzdelem a vallási közösségeink, intézményeink életben maradásáért, a hitélet megerősítéséért.

Ezekkel a gondolatokkal emlékezünk ma itt mártírjainkra, akiket soha nem felejtünk.

Szálljon értük szívünk mélyéről feltörő imánk.

MÖNUCHO NÖCHAJNO BISIVO ELJAJNO TÁCHÁSZ KÁNFÉ HÁSÖCHINO

BÖMÁÁLAJSZ KÖDAJSIM UTÖHAJRIM KÖZAJHÁR HOROKIÁ MÖIRIM UMÁZHIRIM

„Csendes nyugalmuk legyen nyugalmuk helyén, Istenünk védő szárnyai alatt…. A tiszták a szentek ragyognak mint a csillagok…”

TÖHÉ NÁFSOM CÖRURÓ BICRAJR HÁCHÁJIM!

Legyen lelkük bekötve az örök-élet kötelékébe!

Omén

Mazsihisz news

Comments are closed.