Végre. Egy katolikus érsek is kimondta: a Magyar Gárda szélsőjobboldali szervezet. Kellett ugyan egy fél év hozzá, de Márfi Gyulának leesett végre a tantusz, hogy kik ezek az egyenruhás, karszalagos hülyegyerekek. Az érsek ugyan pragmatikus megfontolásból döntött így, mert „nem akarja kitenni egyházát annak a gyanúnak”, hogy szélsőjobboldalinak nevezzék őket, másrészt pedig politikával egyáltalán nem kívánnak foglalkozni, de a gárdát minősítő szavak csak elhangzottak.
Sajnos a keszthelyi káplán – írjuk le a nevét: Simon Gábor – csak az érsek utasítása nyomán állt el attól, hogy felszentelje a gárda zászlaját. A jó káplán úgy érezte, a felszentelés nem politikai állásfoglalás. Hát micsoda? Nyilván egy szolid, szombat délutáni babazsúr, csupa rendes, jó arcú „magyar” gyerekkel, akik ráadásul ugyanúgy utálják ezt a kormányt, mint a katolikus vezetők. Hiszen Márfit is ott találjuk a Csoóri-féle Márciusi Charta aláírói között; nevét adta például ehhez a mondathoz: „Az egészségügy, a kórházak barbár szétdúlása a ma emberét az 1919-es proletárdiktatúra gaztetteire emlékezteti.”
A magyar katolikus püspöki kar alapvetően a jobboldalhoz húz. Mivel a püspök urak olykor nyilvánosan is közzéteszik véleményüket, nem csodálkozhatnak azon, ha politikai ügyekben leckét kapnak. Sokan leírták már: nem az a baj, hogy az egyház politizál, hanem az, hogy eközben úgy csinál, mintha nem politizálna. Lám, Márfinak is ez jutott eszébe – hál” istennek csak másodszorra.
Elsőre ugyanis kimondta azt, amit sok hivatásos politikus – a gárda támogatóira kacsintva – máig nem tett meg. Tisztelet ezért Márfi Gyulának.
Biztosan túlzás, de a katolikus vezetők példát vehetnének Vlk prágai érsektől, aki – távoltartandó a helyi gárdát – személyesen állt őrt a város régi zsidó temetője előtt, karöltve a cseh jobb- és baloldali politikusokkal.
Simon Zoltán, simonz@nepszava.hu
