Szőnyi István festőművész emlékére mini bronz domborművet helyezett el tegnap a Szőnyi István Alapítvány és a Polgári Magyarországért Alapítvány a Baross utca 21. számú ház kapualjában. A Kligl Sándor szobrászművész által készített Szőnyi-domborművet a festő lánya, Szőnyi Zsuzsa és Kálnoki-Gyöngyössy Márton, a Pest Megyei Múzeumok igazgatója leplezte le, Mádl Dalma, valamint Vértesaljai László jezsuita szerzetes jelenlétében.
Az 1894. január 17-én született Szőnyi István harminc éven át lakott a Baross utca 21. számú házban feleségével és két gyermekükkel, Zsuzsával és Péterrel. A festőművész a ház ötödik emeletén berendezett műtermében saját festőiskolát is működtetett.
„Igazság szerint a ház falára szerettünk volna emléktáblát tenni, ezt azonban a körülmények nem tették lehetővé – mondta Németh Zsuzsa, a Szőnyi István Alapítvány kuratóriumának elnöke. – Az engedélyeztetési eljárás során a Józsefvárosi Önkormányzaton belül különböző osztályokhoz küldözgettek, míg a hatósági és jogi osztály építésigazgatásán azt mondták, mivel a dombormű mérete nem éri el az egy négyzetmétert, nem szükséges az ő engedélyük, forduljak az oktatási, közművelődési, ifjúsági és sportosztályhoz. Itt arra hivatkozva, hogy a Budapest Galéria szakmailag kifogásolta a dombormű mintázatát, elutasították kérelmünket, hogy az kívülre, a ház falára kerülhessen. Ezért döntöttünk úgy, hogy a kapualjba tesszük, és így legalább az épületen belül emléket állítunk annak a művészembernek, aki a második világháború alatt ebben a házban bújtatta az üldözötteket, adott menedéket számos zsidó honfitársnak, és családjával együtt közösen készítette műtermében a hamis papírokat, amelyekkel sok életet mentett meg.”
Az önkormányzat oktatási, közművelődési, ifjúsági és sportosztályán Novák Imre ügyintéző megerősítette, a Budapest Galéria szakmai kifogásai miatt nem adhattak engedélyt a kültéri elhelyezésre.
„Méltánytalannak tartom, hogy mindenféle kifogásokra hivatkozva, csak a sötét kapualjban dughatunk el egy kis portré domborművet édesapámról. – mondta Szőnyi Zsuzsa. – Elég szomorúság, hogy az ünnepség után be sem mehettünk az egykori műterembe, mert a jelenlegi tulajdonos szobrászművész nem tartózkodott otthon.”
ZE
