Rajongói szerint írófejedelem, zseni, a magyarság lelkiismerete volt, kritikusai viszont náci háborús bűnösként és csapnivaló szerzőként értékelik. A száz évvel ezelőtt, 1908. január 8-án született Wass Alberttel kapcsolatban többen mégis azt tartják a legfelháborítóbbnak, hogy a magyar állam az adófizetők pénzéből támogatja ünneplését.
Emlékünnep a századik évfordulón
Fotó: S.L.
Legalább kétszáz szimpatizáns rekedt kívül a budavári Kulturinnov dísztermének falain, a Wass Albert századik születésnapját ünneplő Kráter Műhely Egyesület keddi rendezvényén – még Szörényi Levente, a műsor egyik fellépője is kénytelen volt megelégedni egy állóhellyel.
A meghívó többek mellett Kondor Katalin; a legendás orgánumú hírolvasó, ma már nyugdíjas Bőzsöny Ferenc, továbbá Dörner György, Bánffy György és Szersén Gyula színészek szereplését ígérte. A házigazda, Turcsány Péter, a Kráter elnöke ünnepi beszédében körülbelül ott tartott, hogy a négyéves „Wass Albi” isteni látomásban részesült, minekutána megúszott egy fulladásos halált a megáradt folyóban, amikor egy kitartó, ráadásul egyre erősödő csengőhang kezdte magára vonni a közönség figyelmét. A szokványos jelenség egyedisége abban állt, hogy ezúttal éppen a szónok zsebében pihent a mobiltelefon, ráadásul Turcsány megpróbálta véghezvinni azt a bravúrt, hogy szövegét nem megszakítva kotorja elő s némítsa el az áhítatromboló eszközt. Nos, a mutatvány majdnem sikerült, ám egy adott pillanatban Turcsány a Wass-szövegről a művelet kommentálására váltott át, így aztán megtudhattuk, hogy elfelejtette kikapcsolni a készüléket, sőt azt is, hogy éppen az ifjabb Turcsány hívja a papát. Amit viszont már Szörényi Levente sem hagyott megjegyzés nélkül.
A rendezvény ezzel együtt sikeres volt, Wass Albertet a négy évvel ezelőtti alternatív Kossuth-díj után ezúttal életműdíjjal tüntették ki posztumusz.
Wass Albert
Bár a Jobbik Magyarországért mozgalom körlevelében azt vetítette előre, hogy rajta kívül egyetlen párt sem fog méltóképpen megemlékezni az erdélyi grófról, a keddi eseményen jelen volt, és Wass Albert erkölcsi üzenete címmel fel is szólalt a KDNP-s Szászfalvi László, az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságának elnöke.
A politikus kérdésünkre kifejtette, hogy teljes mértékben meg van győződve róla: Wass tiszta életet élt, a fasiszta, náci, hungarista vádak „méltatlan támadások, senki által nem bizonyított rágalmak” csupán. Arra a felvetésre, hogy az erdélyi grófot 1946-ban – távollétében – háborús bűncselekményekért halálra ítélte a román népbíróság, Szászfalvi azt mondta: Wass koncepciós per áldozata lett, hiszen életműve az alábbi idézettel jellemezhető leginkább: „Szeresd az Urat, a te Istenedet, és szeresd felebarátodat, mint önmagad!”
Cs. Gyimesi Éva, kolozsvári irodalomtörténész merőben másként értékeli a Wass-életművet: „1944-ben, a deportálások előtt néhány nappal jelent meg Kolozsváron Wass Patkányok honfoglalása című írása, amely fröcsög a zsidóellenességtől, miközben az összegyűjtött zsidók a téglagyárban várakoztak további sorsukra.”
Cs. Gyimesi a Heteknek azt mondta, vannak arra utaló jelek is, hogy a gróf tevékenyen részt vett a nácik elől bujkáló zsidók felkutatásában és hóhérkézre juttatásában. Az irodalomtörténész felhívta a figyelmet Ágoston Vilmos tavaly megjelent Wass Albert-monográfiájára, melyből kiderül: az író több művében tetten érhető a holokauszt tagadása, az antiszemitizmus, a román- és cigányellenesség.
„Fasisztának tartom – összegezte álláspontját az irodalomtörténész -, de ennél is felháborítóbb az az ízlésficam, hogy a magyar állam bizonyos intézményei, közalapítványai az adófizetők pénzéből támogatják ennek a fasiszta írónak az emlékét.”
És valóban: a Wass életművet ápoló Kráter Műhely Egyesület jelenleg is támogatói között említi a kulturális tárcát, valamint az Országgyűlés által létrehozott Nemzeti Kulturális Alapot.
Érvek és ellenérvek az életművel kapcsolatban
Ellene
Wass Albertet 1946-ban háborús bűnökért halálra ítélte a román népbíróság. A vallomások szerint Wass közvetlenül két romániai zsidó, tizenkét román és egy magyar haláláért felelős.
Mellette
A román népbíróság koncepciós perben ítélte el – távollétében – Wasst, az ítélet valódi oka a gróf magyar származásában keresendő.
Ellene
Wass Albert ellen soha nem folytattak le vizsgálatot az Egyesült Államokban. Az USA a „távollétében hozott halálos ítéletet”, mint törvényellenes bírósági eljárást, nem ismerte el – ezért nem adták ki Romániának az időközben már amerikai állampolgárságot kapott grófot.
Mellette
Az író az Egyesült Államokba való kivándorlása előtt átesett a szigorú amerikai hatóságok átvilágításán. Ennek során ügyének vizsgálója közjegyző előtt szögezte le: Wass nem volt háborús bűnös, illetve semmilyen szélsőséges politikai alakulat tagja (a Nyilaskeresztes Párté sem).
Ellene
A németbarát, antiszemita Wass Albert 1944. október 15-én csatlakozott a nyilas mozgalomhoz, és halála napjáig meggyőződéses hungarista volt. Antifasiszta megnyilvánulásait az amerikai közvéleménynek és a hatóságoknak szánta.
Mellette
Wass Albert a nácizmusról a következőképpen vélekedett: „Nagyon kevesen értik meg, hogy a szocializmusnak, mint minden más betegségnek, különböző formái és változatai vannak. A betegségnek egy másik formája az, amit nemzeti szocializmusnak neveznek…”
Ellene
Wass az emigrációban a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatának tagjaként a nyilasokkal tartotta a kapcsolatot. A hungarista eszmét népszerűsítette a Hídfő néven megjelenő hungarista lapban.
Mellette
Wass az emigrációban is a magyarságért és Erdélyért küzdött, nem az ő felelőssége, hogy szélsőjobboldali lapok is átvették írásait.
Ellene
1990-ben Wass a következőt írta Fabó Lászlónak, a HMH vezetőjének: „Amire számítottunk, még nem következett be. Zsidók uralnak mindent, ami pénzzel van kapcsolatban…”
Mellette
Wass Albertnek semmi köze nem volt a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatához.
Ellene
Wass Albertet fiai is „vén bolond fasisztának” tartották.
Mellette
Wass Albert ártatlanságát az is bizonyítja, hogy egyik fia az amerikai hadsereg magas rangú tisztjévé válhatott.
