Népszabadság * Munkatársunktól * 2008. január 17.
Hoszni Mubarak egyiptomi és George W. Bush amerikai elnök sarm-es-sejki találkozójuk után
Kép: REUTERS – Kevin LamarqueSzíriának és Iránnak nem szabad beleavatkoznia a libanoni politikába – jelentette ki tegnap George W. Bush amerikai elnök az egyiptomi Sarm-es-Sejkben, és arra szólította fel a világot, hogy támogassák a Fuád Szinjóra kormányfő által vezetett bejrúti kormányt. Bush közel-keleti útjának utolsó állomásán közölte: optimista az izraeli-palesztin megegyezést illetően, szerinte még hivatali ideje lejárta előtt megegyezésre jut a két fél. Libanonról szólva úgy nyilatkozott: fontos az azonnali, feltétel nélküli és alkotmányos elnökválasztás megtartása.
Bush elnök üdvözölte, hogy Egyiptomban az újságírók, bloggerek (internetes naplóírók), és bírák a kormányzati befolyás ellenére a véleménynyilvánítás szabadságáért küzdenek. Ugyanakkor az amerikai elnök arra kérte a kairói vezetést, engedjenek az állampolgároknak nagyobb beleszólást a saját jövőjükbe.
Kevesebb, mint négy órát töltött tegnap Bush elnök az egyiptomi Sarm-es-Sejkben kilencnapos közel-keleti körútja végén. A látogatás rövidsége jól mutatja, hogy a két ország kapcsolata igen megváltozott.
Kairó valaha Washington közel-keleti politikájának legfontosabb bástyája volt, ma azonban az olaj megnövekedett ára, és az iráni fenyegetés miatt az amerikai vezetés inkább figyel az öböl államaira. Az izraeli-palesztin tárgyalásokon Egyiptom egykor felbecsülhetetlen jelentőségű szerepet játszott, a kilencvenes években Hoszni Mubarak elnök jó kapcsolata Jasszer Arafat palesztin vezetővel komolyan hozzájárult a tárgyalások relatív sikeréhez. Manapság azonban itt is az öbölállamok nyomásgyakorlására vár Bush, míg a belső palesztin viszályokban is az öböl államai segítenek ellensúlyozni az Irán és Szíria által támogatott Hamasz radikális szervezetet.
Miután Kairó 1979-ben aláírta a békemegállapodást Izraellel, az Egyesült Államok sokáig évi kétmilliárd dollárt utalt át az észak-afrikai országnak. Ám míg a nyolcvanas években az amerikai segítség a nemzeti össztermék 10 százalékát jelentette, ez 2006-ra 1,4 százalékra zsugorodott. Az olajból meggazdagodott öbölbeli arab államok lelkesen fektetnek be Egyiptomba, így az nem függ már oly mértékben az amerikai adománytól.
Ugyanakkor az USA által nyújtott katonai támogatás igenis segít Mubaraknak hatalmon maradni. Kairó azonnal tiltakozott, amikor a hónap elején az amerikai kongreszszus feltételhez akarta kötni a 200 millió dolláros katonai hozzájárulást. Egy kedden megjelent interjúban Ahmed Abul Geit egyiptomi külügyminiszter azzal vádolta meg Izraelt, hogy az amerikai törvényhozókat Kairó ellen fordítja. Ugyanis most a kongresszus vissza akar tartani egy százmillió dolláros katonai segélyt, amennyiben Egyiptom nem csap le a Gázai övezetbe áramló fegyverkereskedelemre.
Az egyiptomiak amúgy is mélyen ellenzik Bush politikáját. A Reuters szerint a Bush-látogatás helyszíne azért nem Kairó, hanem a tengerparti üdülőváros, mert a szervezők nagy ellenzéki tüntetésektől, és a hétköznapi emberek haragjától féltik az amerikai elnököt.
