Népszabadság * Miklós Gábor * 2008. január 16.
Törvénytervezetet küldött a kijevi parlamenthez Viktor Juscsenko. Az ukrán elnök azt szeretné, hogy a törvényhozás a nemzeti-felszabadító harc résztvevőiként ismerje el több huszadik századi politikai szervezet és katonai alakulat tagjait.
Ezek: az Ukrán Nacionalisták Szervezete (OUN), az Ukrán Katonai Szervezet (OVU) és az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA). Nem csupán néhány nagyon idős ember lehetséges nyugdíjemeléséről van szó: a történelem állami átértékelése régiónkban külpolitikai következményekkel is járhat.
A megnevezett szervezetek a két világháború között Lengyelország akkori keleti területein Varsó ellen harcoltak. A második világháború alatt együttműködtek a nácikkal. A háború vége felé viszont a visszavonuló németek ellen fordultak. A negyvenes-ötvenes években a lengyelek és a szovjetek ellen folytattak gerillaharcot. A lengyel történészek az UPA számlájára írják hatvanezer lengyel polgári személy legyilkolását, sok százezer ember elűzését Nyugat-Ukrajnából. (elismerik, hogy a lengyel földalatti erők is megöltek 30 ezer ukránt, és 1947-ben egész vidékeket kényszeríttettek Nyugatra, a kiürített német településekbe.) Az ukrán nacionalisták kedvtelve segédkeztek a náciknak a zsidóirtásban. Ezeket most aligha hallgathatják el Kijevben.
Moszkva ezzel együtt a legmagasabb szinten tiltakozik az ukrajnai oroszellenesség és antiszemitizmus jelensége miatt. Decemberben Vlagyimir Putyin ilyen tartalmú levelet írt Juscsenkónak. Arra a harmincas évek ukrajnai éhínségéről való megemlékezés szolgáltatott okot. Putyin úgy látja, meghamisítják a közös történelmet. E héten Grigorij Karaszin orosz külügyminiszter-helyettes figyelmeztetett: Ukrajnában a nácik kollaboránsait heroizálják. Az ügy a tallinni szovjet emlékmű áthelyezése körüli konfliktushoz kezd hasonlítani.
