Az elnök az izraeli-palesztin béke mellé állítaná a szaúdiakat
Népszabadság * Munkatársainktól * 2008. január 15.
Megérkezik az amerikai elnök karavánja a rijádi Nasziria-palotába
Kép: REUTERS – Kevin Lamarque Nagy a forgalom a szaúdi fővárosban. Nicolas Sarkozy francia elnök után tegnap George W. Bush érkezett Rijádba, hogy újabb arab szövetségest szerezzen Irán megfékezésére és a közel-keleti békefolyamat támogatására.
George W. Bush tegnap Szaúd-Arábiába érkezett, hogy meggyőzze öbölbeli partnerét: támogassa az izraeli-palesztin békefolyamatot, és segítsen megfékezni és elszigetelni Iránt. Bush Dubaiból repült Rijádba, az Air Force One-ból kilépve Abdallah király fogadta. Az amerikai kormány – feltehetően a házigazdáknak tett gesztusként – tegnap értesítette a washingtoni kongresszust egy több milliárd dolláros fegyverüzletről, melynek célja, hogy Szaúd-Arábia ellensúlyozni tudja Irán megnövekedett hatalmát – jelentette a Reuters.
Ám hiába régi szövetségese az Egyesült Államoknak a Szaúd-ház, az amerikai elnöknek nem lesz egyszerű maga mellé állítania az iszlám szélsőséges vahabita irányzata alapján berendezett monarchiát. Míg az öbölbeli arabokat aggasztja a perzsa állam növekvő befolyása, senki sem akar konfrontálódni. Szaúd-Arábia úgy tűnik inkább párbeszédet folytatna Iránnal, erre utal, hogy Abdallah király nemrég meghívta Mahmud Ahmadinezsad iráni elnököt: vegyen részt a muzulmánok hagyományos zarándoklatán, a haddzson.
Bush azt is kéri arab szövetségeseitől, diplomáciailag és pénzügyileg is támogassák a palesztin vezetést, és hogy „nyújtsák ki kezüket” Izrael felé. Rijád eddigi álláspontja szerint azonban a kapcsolat „normalizálása” csak egy végleges békeszerződés után történhet meg. Bush két éjszakát tölt Szaúd-Arábiában, ahol először jár. Azután Egyiptomba utazik, amely kilencnapos körútjának utolsó állomása lesz.
Bush elnök és vendéglátója, al-Maktum sejk, lányok táncában gyönyörködik Dubaiban
Kép: REUTERS – Kevin Lamarque Szinte egymás kezébe adja a kilincset az USA távozó, illetve Franciaország új elnöke az öböltérségben – jelentette brüsszeli tudósítónk.Nicolas Sarkozy májusi megválasztása óta először látogat a geopolitikailag kiemelt jelentőségű övezetbe; útját vasárnap Rijádban, Abdallah királlyalvaló találkozóval kezdte. Noha Párizs gazdaságilag mérsékelten, mindössze 3,9 százalékban van jelen a szaúdi piacon, négy, most megkötött együttműködési megállapodásban – konkrét szerződésekről egyelőre nincs szó – 40 milliárd eurós potenciális üzlet lehetősége rejlik Sarkozy szerint. Az egyezmények egyike az olaj, és gázágazatra vonatkozik. Sarkozy a külpolitikában a Bush-féle megközelítéssel szemben a „megbékélés diplomáciája” pártján van, s a szaúdi döntéshozók előtt most azt fejtette ki: „nem szabad egyetlen civilizációs modellt erőltetni”, „minden meg kell tenni a vallások háborújának elkerülésére”. Párizs nem téveszti szem elől: a szaúdi uralkodóház nemcsak az izraeli-palesztin kapcsolatok egyik kulcsa, de a libanoni-szíriai kérdésé, nem utolsósorban pedig az iráni atomdossziéjé is. (Ugyanúgy, ahogy Katar, Sarkozy következő úti állomása, a bolgár ápolónők líbiai kiszabadításához nyújtott kulcstámogatást.)
Eközben Ehud Olmert izraeli miniszterelnök is Irán elleni lépésekről szólt. Mint tegnap a parlament külügyi és védelmi bizottsága előtt kijelentette: Izrael nem zár ki egyetlen lehetőséget sem annak megakadályozására, hogy Irán atomfegyverhez jusson. Olmert néhány nappal ezelőtti, Bushsal folytatott megbeszélésén vitatta annak az amerikai hírszerzési jelentésnek a megállapításait, mely szerint Irán 2003-ban felhagyott nukleáris fegyver előállítására irányuló tevékenységével.
Olmert kijelentésével egyszerre az annapolisi megállapodás értelmében, tegnap megkezdődött a legfontosabb kérdések megvitatása az izraeli-palesztin tárgyalások keretében. A Jeruzsálemben folyó tárgyalásokat izraeli részről Cipni Livni külügyminiszter, palesztin részről Ahmed Korei volt kormányfő vezeti – emlékeztetett az MTI. A konfliktus „végleges rendezése” olyan kérdések megoldását jelenti, amelyeken minden korábbi izraeli-palesztin tárgyalás megbukott: Jeruzsálem státusa, a ciszjordániai zsidó telepek felszámolása, a palesztin menekültek hazatérésének joga, a leendő palesztin állam határai, a biztonsági kérdések, a vízforrások megosztása.
