Forrás: NOL

Népszabadság * Miklós Gábor * 2008. január 15.

Avoda aravit. Héber kifejezés, szó szerint azt jelenti: arab munka. De valójában mindenféle olyan másodosztályúnak tekintett munkát jelent, amelyet szívesebben hárítunk másra. Szóval valami rossz, kínos és kellemetlen dolog. Ez a címe egy szappanoperának, amely egy ideje a legnagyobb tévésikerek közé tartozik Izraelben. Izraelben a lakosság húsz százaléka arab, 1,2 millióan vannak. Az arab az állam egyik hivatalos nyelve, alkotmányos törvény ad nekik teljes egyenjogúságot – papíron. Hogy a helyzet a valóságban egészen más, jól ismert tény. Nemcsak a jogi szabályozások, a honvédelemből való kirekesztés, a repülőtereken, közúti ellenőrzésen, utcai igazoltatásokon alkalmazott különös bánásmód szól erről. Az izraeli arabok és az izraeli zsidók gyakorlatilag külön országban élnek. Nem laknak ugyanott, nem tanulnak ugyanott, ritkán dolgoznak ugyanazon a munkahelyen. Az idegenkedésnek, a gyűlöletnek nem csak történelmi okai vannak. Nem ismerik egymást.

Az Arab munka épp ezt a falat bontogatná. A történet egy értelmiségi családról szól. Az apa újságíró egy héber nyelvű lapnál (a sorozat szerzője Szajed Kasua, a liberális Haarec szerzője). Jeruzsálem mellett laknak egy arab településen, de kislányukat egy liberális zsidó óvodába járatják. A filmet leírásokból, kritikákból ismerem. Arról szól, hogy az arab férfi mindenáron szeretne bekerülni országa elitjébe, barátkozna zsidó kollégáival, ismerőseivel, és ez néha tragikomikusra sikerül. A filmet bírálják arab és zsidó részről. Az araboknak nem tetszik, hogy „nevetségessé teszi az áldozatot”, a zsidók is a sztereotípiák miatt panaszkodnak. Eközben egyre többen nézik a filmet és nevetnek, sírnak rajta. A film arabul megy, héber feliratokkal.

A szerkesztőségi büfében néha látok pár roma lányt, fiatalembert. Újságírást tanulnak. De soha nem láttam még magyar televízióban olyan műsort, amilyen az Arab munka lehet. A helyzet nem összevethető, de mégis az. A legfontosabb hasonlóság a szegregáció, ami nálunk is létezik. A külön lakás, a külön iskola. A sztereotípiák. A sztereotípiák, amelyeket erősít például a bulvármédia. Az a megközelítés, amely segítséget követel, a szociális nehézségekről szól, s csak bűnözőket és áldozatokat lát, nem pedig normális embereket, akiknek az életéről tudni kellene.

Azt hiszem, a különböző felzárkóztató és egyéb programok hatásossága eltörpülne egy hasonló szappanopera mellett. A kereskedelmi tévék fizethetnének abból a busás nyereségből, amelyet a sztereotípiaépítésen szedtek össze. A primitíven kajabáló és a zenélő cigány. Ez a két típus uralja a műsorokat. Családok, gyerekek, iskola, álláskeresés, betegség… Ezekről nincs szó. Nem kellene a címen sem töprengeni. Legyen Cigány út. De nem olyan, amelytől mindannyian megfulladunk.

Hirdessen Ön is az ETARGET-tel!