Miközben Egerben az utcán tüntettek, odabenn, ahol a szocialisták elnöksége tartotta tanácskozását, Gyurcsány Ferenc pártelnök kijelentette: 2008 a nyugodt építkezés éve lesz. Növekedni fog a hétköznapi élet biztonsága és a polgári modernizáció. Magyarország ugyanis a gyors egyensúlyteremtés korszakát éli, javult a közpénzügyek helyzete, mi több, az Új Magyarország fejlesztési program megvalósításában Magyarország az elsők között jár Európában.
Odakünn már a meg nem értés ötvenforintos tojásai röpködtek, idebenn nem szakadt le a plafon.
De ezzel nem volt még vége a reánk váró közjónak. Bár egy óvatlan pillanatban megszólalt egy reálisabb hang is. A reformok nyomán „a konfliktus már érzékelhető, az eredmény még kevésbé” – tette hozzá a miniszterelnök, de az emberek többségének drámai életminőség-romlást hozó óév kritikája itt véget is ért.
Előkerült ellenben újra a közrendet, köznyugalmat megzavaró szélsőjobbos kártya, a cigányellenesség meg az antiszemitizmus – s persze a politikai jobboldal, amely csak nézi, nézi ezt, de nem tesz semmit. Csak csendben – kimondatlanul is: hatalomra éhesen, ugye – figyel.
Nem tanúsít demokratáktól elvárható szolidaritást a reformok iránt, amikor a kormány erejének megfeszítésével fáradozik a jobbításon, „a tudásra, a kultúrára és a hétköznapi ember biztonságának megteremtésére koncentrálva”, és folytatja a szabadság és a rend programját.
Színházban ilyenkor kerülnek elő a zsebkendők, hogy az ember kitörölgesse szeméről a krokodilkönnyeket.
De ebben a nagy színházban (Magyarországon) az emberek többsége csak azt érzékeli, hogy veszélyben a munkája, a megélhetése, remegve várja a gázóra-leolvasót.
S közben azon töpreng, miként tud megfelelni e szép új világ legfontosabb jelszavának: a fedezetlen öngondoskodásnak…
Bán Károly
