Január 11-én megijedtem, ugyanis a Tv2 reggeli műsorában Morvai Krisztina műsorvezetői kérdésre kifejtette, hogy a magunkfajtához, vagyis hozzájuk azok tartoznak, „akiket az emberjogi kérdések érdekelnek”. Márpedig engem, mint laikust felettébb izgatnak az ilyen témák. De hamar kiderült, hogy a jogász asszony, akit emberjogi tevékenységéért tisztelek, nem hajlandó tudomásul venni, hogy a tavalyi őszi eseményeken súlyos rendzavarások is voltak, megnyugodtam. Akkor mégis a számomra szimpatikusabb „magukfajtához” tartozom. Ekkor villámként hasított belém a korábbi kijelentése, mely szerint a „magunkfajtának csak ez az egy hazája van”. Habár zsidó vagyok, de nekem is csak egy hazám van, Magyarország. Akkor hát hova tartozom? Lehet, hogy mindkét fajtához, vagy egyikhez sem? A professzor asszony azon kijelentése, miszerint a „népképviseleti demokrácia, úgy tűnik, megbukott”, megoldotta a problémámat, vagyis „magukfajta” vagyok. Híve vagyok a népképviseleti demokráciának, elítélem az anarchizmust, de a népszavazást nem. Viszont Morvai Krisztina referendumra javasolt kérdése helyett, ami az egészségügyi törvény elutasításáról szól, másikat javaslok: Egyetért-e ön azzal, hogy egyes orvosok munkaidőben, állami gyógyintézetekben, az adófizetők pénzéből vásárolt eszközökkel, gyógyszerekkel, a betegektől súlyos pénzeket követeljenek, illetve fogadjanak el a hatásosabb gyógykezelés reményében? A „magunkfajtákhoz” külön kérdéseket javaslok. 1.) Hol tartana ma az ország, ha Szent István királyunk a maga idejében minden reformját népszavazásra bocsátotta volna? 2.) Áldanánk-e a nevét, tartanánk-e Szent Jobb-körmenetet, ha a rend ellen vétkezőkkel kesztyűs kézzel bánt volna? 3.) Hogyan oszthatja két fajtára hazánk polgárait egy emberjogi aktivista, aki még a köztörvényes bűnözőket, rendzavarókat sem képes megkülönböztetni a jogaikat békésen gyakorló tüntetőktől, a rendzavarás megfékezését a rendőri túlkapásoktól? 4.) Elképzelhető-e, hogy egyszer eljön az idő, amikor a tisztelt jobboldal a parlamenti választások eredményét nem csak győzelmük esetén fogadja el?
Illés Mátyás
január 15th, 2008 at 08:43
A cikk végén feltett első három kérdésre szeretnék reflektálni:
az említett „Szent István” király volt, akinek más hatalmi eszközei voltak, illetve az ellene lázadóknak is frankó kis magánhadseregük volt, míg az országot jelenleg nem király, és nem hercegek, bárók, földesurak, hanem népképviselet, ill. népfelség irányítja. A két irá-nyítás között meglehetősen nagy a különbség. Attól függetlenül, a Morvai Krisztiana féle gondolkodásmódban nem sok jó van felfestve úgy összességében ránk nézve.
január 15th, 2008 at 10:18
Nem vagyok politologus, poltikus es igy semleges vagyok a preparalt agyuakkal szembe. Szabad gondlkozonak erzem magam es ezt gondolom magamrol de ehez hosszu vajudas utjan lett meg.
Sajnos a poltikusok azt gondoljak, hogy az o elkepzelesuk, es az elhatarozasuk azt szentesiti, hogy okosan cselekszenek, es gondolkoznak. ehez kell a preparalt agy alomanyuk. Sajnos a kozember, az allampolgar, csak ide – oda utodik, mert az o borere megy az egesz cirkusz a poltikaba.
A haboruban a Don kivittek 250 000 embert es hagytakl oket epusztitani a preparalat agyu poltikusok az elkezpzeleusk szerint. De vegyuk ezt nagyobb volumben kb.50-70 milio emper pusztult el a mer a „hugy agyu poltikusok mint fo okosok igy kepzeltek el a maguk modjan az emberek boldogsagat . Hat erre rafasztunk – es mama is ezt tortenik, velunk jatszak meg a maguk kisded jatekat.
Szoval azt mondhatom, hogy tehetetlenek vagyunk ok dirigalnak es mi zabaljuk a szalmat!