Forrás: Magyar Hírlap

Boldog, aki olvassa

„Mondd, rabbi, szabad-e a Talmud olvasása közben dohányozni?” – fordul az egyszeri zsidó a mesteréhez. „Természetesen nem!” – feleli a rabbi. „És mondd, szabad-e dohányzás közben Talmudot olvasni?” – folytatja a tanítvány. „Nu, az más. A Talmudot tanulmányozni mindig, minden körülmények között Istennek tetsző cselekedet” – hangzik a válasz az elmés történetben.

A hitből fakadó erkölcsi parancsok, egyházi törvények alkalmazása körüli tanakodás egyidős az Isten szándékait firtató, a szép, a jó és az igaz megismerésére törekvő emberiséggel. Erről tanúskodik a fenti adoma mélyebb értelme, és a Márk szerinti evangélium kalászszedésről szóló esete is.

Történt, hogy Jézus útja egy szombati napon szántóföldön vezetett keresztül. Tanítványai megéheztek, ezért a vetésben talált gabona magvait kezdték tépdesni. A farizeusok Jézus szemére hányták, hogy övéi olyasmit tesznek szombaton, amit nem szabad. Ő azonban emlékeztette őket Dávid királyra, aki, midőn társaival ínséget szenvedett, bement az Isten házába, és megette a szent kenyereket, amelyeket csak a papoknak volt szabad fogyasztaniuk. Végül a gyengébbek kedvéért hozzáfűzte: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért.”

A keresztények által messiásként tisztelt zsidó fiatalember életprogramja korántsem az volt, hogy a régi, ószövetségi törvényt eltörölve, a farizeusok hite helyébe valami gyökeresen újat állítson. Jézus ilyen értelemben egyáltalán nem vallásalapító. Isten fia azért jött a földre, hogy a választott nép számára kőbe vésett parancsokat beteljesítse, és hozzásegítsen a szabályok helyes alkalmazásához, pontosabban életre váltásához. Miközben tehát betartotta a zsidó vallási törvények nagy részét, hadat üzent a holt betűnek, az eredeti értelmétől megfosztott „szolgálati szabályzatnak”, hogy követői szívébe vésse minden parancsok legnagyobbikát: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. A mondat folytatásaként pedig: „Szeresd embertársadat, mint saját magadat.”

Jézus üzenetének foglalata: minden más szabály e két, egymásból fakadó parancsnak alárendelve következik, és onnantól fogva nincs helye az öncélú szőrszálhasogatásnak. Itt bizony vitánk van a II. János Pál pápa által a keresztények fivéreinek nevezett zsidó testvéreinkkel. Míg ugyanis az Ószövetség csak életveszély elhárítására engedi megszegni a szombati munkatilalmat, az Újszövetség akkor is kivételt enged, amikor másokon kell segítenünk, vagy mi szenvedünk szükséget. Nincs értelme annak a törvénynek, amely nem az életet szolgálja – foglalhatjuk össze a változás lényegét, s megláthatjuk benne az isteni pedagógiát.

Ha ugyanis az ember abba a hitben ringatja magát, hogy az egyházi előírások minuciózus betartásával már le is tudta vallási kötelezettségeit, nos, akkor hajlamos elfeledkezni arról, hogy mi végre is veti alá magát a törvényeknek. Fogalmazzunk a leghétköznapibb módon: a törvények első megközelítésben arra szolgálnak, hogy jó legyen nekünk. Szemétre való minden olyan vallási parancs, amely nem az embernek önmagához, felebarátaihoz és Istenhez való kapcsolatát akarja jobbá, meghittebbé, gazdagabbá tenni, hanem a lélek öncélú egzecíroztatására szolgál. Ám hogy a dolog ne legyen ennyire egyszerű, koordinátarendszerünkbe be kell táplálnunk a „tartsd meg a törvényt, hogy a törvény megtartson téged” felismerés igazságát is; hogy önmagunk edzésére olykor érdemes betartani olyan szabályokat is, amelyek értelmére azonnal nem, legfeljebb hosszabb távon derül fény.

Mert ne tévedjünk: amikor földi létünk végén kasszát kell majd csinálunk, látni fogjuk, hogy az Istent és embert szolgáló törvény legapróbb betűjének megsértése is fel lesz jegyezve az élet könyvében.

S most már csak egy a kérdés. Vajon nekünk, keresztényeknek nem kell-e lelkiismeret-vizsgálatot tartanunk, hogy miközben az életidegen parancsokat eltörlő Jézust állítjuk példának a világ elé, személyes életünkkel nem válunk-e képmutatóvá, némely szabályainkkal pedig éppoly öncélúvá, mint amilyennek mi gondoljuk az egyes ószövetségi törvényeket?

Szőnyi Szilárd, a Heti Válasz felelős szerkesztője, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének tagja