„Nagyon pozitívnak” ítélte izraeli látogatását George W. Bush amerikai elnök, mielőtt tegnap, kora délután Kuvaitba, térségbeli körutazása további állomására repült volna. Megígérte, májusban ismét Izraelbe jön a zsidó állam megalakulása 60. évfordulójának megünneplésére – feltéve, hogy addig előrehaladást érnek el a palesztin-izraeli béketárgyalásokon.
Szentföldön élő ferences szerzetesek beszélgetnek az amerikai elnökkel a térségben élő keresztények helyzetéről Fotó: Reuters Bush a következő pontokban rögzítette álláspontját: véget kell vetni az 1967-ben megkezdett megszállásnak; meg kell alapítani az „összefüggő területtel rendelkező, önálló palesztin államot”, és Izrael részére garantálni kell a „védhető, biztonságos határokat”; a terrorszervezetek infrastruktúrájának felszámolása a palesztin állam megalakulásának feltétele.
A csütörtöki búcsúvacsorán Bush példátlan módon kiállt Ehud Olmert izraeli miniszterelnök mellett. „Olmert erős vezető, nagyon nagyra becsülöm”, mondta, és a jelen lévő miniszterekhez fordulva hozzáfűzte: „Nem szabad Olmertet akadályozni a béke eléréséért folytatott tevékenységében. Ha kudarcot vallana, nagyon nagy árat fizetnénk érte.” Szavait Condoleezza Rice külügyminiszter annyira az izraeli belügyekbe való beavatkozásnak értelmezte, hogy egy üzenetet juttatott az elnökhöz, aki – miután elolvasta – a jelenlévők mulatságára elárulta tartalmát: „Azt írja, hogy fogjam be a szám…”
Az izraeli televízió tudósítójának értesülése szerint Bush látogatása napjaiban és azt megelőzően az Olmert-Abbász megbeszéléseken körvonalozódni kezdtek az izraeli-palesztin megállapodás alapjai. A tudósító szerint Izrael a megszállt területek 5-8 százalékát annektálná (ami lehetővé tenné a zsidó telepesek többségének helyben maradását), és ezért ugyanolyan nagyságú és „egyenértékű” területtel kompenzálná a palesztinokat; Jeruzsálem arab negyedeiben lenne a palesztin állam fővárosa. Egyelőre nincs megegyezés a templomhegyi szent helyek sorsáról. A palesztin menekültek többsége a palesztin államban telepedne le és kártérítést kapna – Izrael hajlandó lenne „humanitárius megfontolások alapján” befogadni mintegy ötvenezer menekültet.
A megegyezés megvalósulása természetesen attól függ, hogy Olmert és Mahmúd Abbász palesztin elnök le tudják-e küzdeni a belső ellenzék által támasztott akadályokat. Az izraeli ultraortodox és jobboldali pártok kormányválsággal fenyegetnek, ha Olmert akár csak elkezd lényegbevágó kérdésekről tárgyalni (elsősorban hozzájuk fordult Bush elnök a búcsúvacsorán), a Hamász vezetői pedig kijelentették, hogy Abbász elnöknek semmi joga nincs a palesztin nép nevében aláírni bármilyen megegyezést és békét kötni Izraellel.
Arab források jelentése szerint előrehaladás történt a fogolycsere ügyében, amelynek keretében szabadon engednék egyrészt az elhurcolt izraeli katonát, Gilad Salitot, másrészt a népszerű Fatah-vezetőt, Marvan Bargutit. A Jediót Ahronót lap felmérése szerint az izraeliek 71 százaléka támogatja a Salit-Barguti „csereüzletet”.
Yehuda Lahav, Tel-Aviv
