Visszatekintve az elmúlt századokra, a munkahelyi zaklatás fogalma bizony alig néhány évtizedes. A női egyenjogúságért indított hosszú küzdelem előtt valójában ez a szóösszetétel teljesen ismeretlen volt, és valószínűleg sem a nők, sem a férfiak nem értették volna, mit hablatyol az, aki erről beszél. A társadalom számára magától értetődő volt, hogy a férfi nemcsak a háznál, az élet minden más területén is úr. Persze a zaklatás férfiakat is érintett, de azt mindkét fél igyekezett eltitkolni, mert melegnek lenni bizonyos korokban életveszélyes volt, ha pedig nő volt az elkövető, a zaklatott férfi ezzel nem dicsekedett.
Pedig! Ha jobban belegondolunk, a megejtett szolgálóleányok is már a munkahelyi zaklatás szenvedő alanyai voltak. A háziúr vagy a fiatalúr ráadásul gyakran föl is mondott annak a kiszolgáltatott nőnek, akivel kedvét töltötte. Sok XX. század eleji kuplé szól a lúgkövet ivott cselédlányokról és a Duna, Tisza is gyakran nyelt el ilyen megesett lányokat.
Jellemző volt a társadalmi közfelfogásra, hogy például a múlt század 30-as éveinek máig oly népszerű darabjaiban, melyek főszerepeit általában nagyszerű színészóriások játszották, a történet középpontjában munkahelyi szexuális zaklatás állt. A később Olaszországban „fehértelefonos” filmeknek nevezett opusokban ugyanis jellegzetes, visszatérő alapötlet volt, hogy a szegény, de tisztességes, és persze a kor ízlése szerint csinos titkárnő fejét elcsavarja az amúgy jóképű, bohém vagy nem bohém, fiatal vagy kevésbé fiatal, de mindenképpen gazdag vezérigazgató vagy annak a fia. (Lásd még Meseautó és társai). A filmekben természetesen a titkárnő eleinte kicsit húzódozik, de azután repeső szívvel beadja a derekát. Mai szemmel azért lehetnek kételyeink az őszinteséget illetően. Nem az a gond, hogy mennyire volt ez a sztori életszerű. Nagyjából semennyire. Boldogult marxista kifejezéssel élve osztálykorlátait senki sem lépte egy könnyen át. Ha viszony lett is az ilyen kapcsolatokból, házasság már aligha.
A közönség imádta ezeket a filmeket, elandalodott rajta, sok titkárnő, irodista lány álmodozott a vásznon látott kolléganő szerencséjén, és meg sem fordult a fejében, hogy a mese a valóságban a főnök hatalmáról és a beosztott kiszolgáltatottságáról szólt volna. Napjainkban a „fehértelefonos” filmek hősnői szinte kivétel nélkül pert nyernének például Amerikában munkahelyi zaklatás címén, de Magyarországon is lenne esélyük.
A széles nagyközönség előtt valószínűleg ismeretlen a munkahelyi (szexuális) zaklatás elleni küzdelem hazai kezdete. Holott roppant érdekes, és azt bizonyítja, hogy a politika nem csak mostanság furakodik be az élet szinte minden szegletébe.
„A nők fokozódó fizetett munkavállalása az I. világháború utáni Magyarország fontos társadalmi ténye volt” – írta tanulmányában Pető Andrea. Majd a Közép-Európai Egyetem (CEU) egyetemi docense így folytatta: „A női fizetett munkavállalók első generációja főleg irodai munkát vállalt, de folyamatosan nőtt a főleg fizikai munkát végző nőket tömörítő szakszervezetek taglétszáma is.”
Pető Andrea, a korszak kutatója érdekes megállapítást tett: az akkori politikai mező két szélén állók, a szociáldemokraták és a szélsőjobboldaliak ismerték föl először, hogy alapvető érdekük az ókonzervatív Horthy-rendszer „szűken értelmezett, elit állampolgárság fogalmának tágítása” az egyre növekvő létszámú női munkavállalóval. Nagyjából ez volt az egyetlen közös pontja a két, egymással élethalálharcot vívó politikai erőnek. A szociáldemokraták a „női munkások védelmét elsősorban mint anyákét határozták meg…” – áll Pető Andrea tanulmányában. Az elmúlt évtizedekben nyilván nem illett arról beszélni a gondoskodó „szocialista” állam időszakában, hogy a Horthy-érában nem is elhanyagolható lépések történtek ebbe az irányba. Az 1928. V. törvény egyebek mellett kimondta a nők éjszakai munkájának tilalmát, valamint ezzel párhuzamosan bevezette a tizenkét hetes anyasági szabadságot. A szociáldemokraták osztályharccal kívánták megszüntetni a női munkavállalók hátrányos helyzetét.
A szélsőjobboldal ezzel szemben „a nemzetközi zsidó nagytőkét” felváltó „nemzeti vállalkozóktól” várta a magyar női méltóság megvédését. A munkahelyi szexuális zaklatást betiltását szorgalmazó és hazánkban az első ilyen törvénytervezetet erős antiszemita felhanggal a szélsőjobboldal nyújtotta be a parlamentbe. A törvényjavaslatot egyébként soha nem fogadták el.
A létező szocializmusban sem sokat változott a gyakorlat, csak a szöveg. Szóban a dolgozó nő mindenben egyenlő volt a férfi kollégákkal, és persze a „szocilista” erkölcs is tiltotta elvben a munkahelyi szexuális zaklatást, de azért mindenki tudott a legmagasabb köröktől a saját vállalatának valamelyik fejeséig pikáns történeteket, íróasztalokon megesett „szerelmeket”.
A munkahelyi szexuális zaklatás persze nem csupán a nőket fenyegette, fenyegeti. Egy ilyen történetet dolgozott fel a Zaklatás című amerikai film is Demi Moore és Michael Douglas főszereplésével. Legutóbb Magyarországon még ennél is rendhagyóbb eset volt, amikor egy zalaegerszegi fodrászmester a nála tanuló fiúkat molesztálta.
Az egyenlő bánásmódról 2003-ban született törvény hazánkban. Ez a jogszabály nem elsősorban a munkahelyi szexuális zaklatással foglalkozik, ha- nem a hátrányos megkülönböztetés konkrét formáit írja le. A felsorolásban azonban szerepel a zaklatás is. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2005. februári megalakulása óta alig néhány üggyel foglalkoztak. Ennek persze nem az az oka, hogy ilyen esetek nem fordulnak elő, inkább azért keresik meg kevesen a hatóságot, mert nagyon nehéz bizonyítani. A munkahelyi zaklatás általában négyszemközt történik meg. Ráadásul a beosztottnak, nőnek, férfinak saját főnökére kellene terhelő vallomást tennie, ami az Álmoskönyv szerint ritkán jelent hivatali előmenetelt.
Akadt ezért munkahely, ahol ez előfordult, el is marasztaltuk az intézményt – mondja Demeter Judit. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság vezetője hozzáteszi, speciális a joggyakorlat, ugyanis nem a zaklatóval, hanem az intézménnyel, vállalattal szemben járnak el. A panaszosnak meg kell jelölnie a zaklatás mibenlétét. A törvény ugyanis nem teszi lehetővé egyének felelősségre vonását. A zaklatást elszenvedőnek akkor van esélye, hogy bizonyítani tudja igazát, ha talál olyan tanút, aki az eset megtörténtekor még a cégnél, intézménynél dolgozott, de időközben már máshol helyezkedett el, így nem fenyegeti az a veszély, hogy a bevádolt főnök „utánanyúl”. További különlegesség, hogy a munkáltatónak kell bizonyítania tényekkel, hogy nem történet zaklatás. Vagy ha történt is valami, az nem zaklatás volt. Ez nem azt jelenti, hogy a zaklató büntetlenül simogathatja női vagy férfi beosztottjának fenekét vagy tehet tisztességtelen ajánlatokat, netalán sugdoshat a fülébe obszcén szavakat, hiszen a sértett személyiségi jogi pert indíthat, és ott már az elkövetőnek kell elvinnie a balhét, ha rábizonyítják tettét.
A jogszabály egyébként nem fogalmazza meg pontosan, milyen cselekményekkel lehet a szexuális zaklatás tényállását kimeríteni – említi Demeter Judit. A hatóság mégsem marad mankó nélkül, mert előveheti az uniós irányelveket. Azokban ugyanis már szerepel, hogy szexuális zaklatás elkövethető aktív vagy akár passzív magatartással is. A lényeg, hogy a panaszos úgy vélje, emberi méltóságát sértő, általa nem kívánt magatartást tanúsítson vele szemben kollégája vagy főnöke. Az aktív föllépés lehet szóbeli és fizikai is – teszi hozzá a szakember. Szóbeli elkövetési mód lehet például egy obszcén vicc elmesélése vagy szexuális ajánlat. Ugyancsak a passzív zaklatás bűnébe esik az a munkáltató is, aki tud valamelyik munkatársát ért szexuális zaklatásról, de nem tesz semmit ellene. Azaz mulasztással is elkövethető a zaklatás.
Ha a hatóság megállapítja a zaklatás tényét, eltilthatja a jogsértő magatartástól az intézményt. Kiszabható pénzbírság is, hetvenezer forinttól hatmillió forintig, ami azért már meglehetősen drága csóknak számít. A hatóság nyilvánosságra is hozhatja határozatát. Európában kevés ilyen munkahelyi szexuális zaklatási ügyre derült fény. A tengerentúlon hatalmas kártérítést kaphat a sértett fél, ha jó az ügyvédje. Igaz, ott törvény nélkül is minden komolyabb cégnél van a mi esélyegyenlőségi tervünkhöz hasonló belső szabályozás.
– Az egyik felsőoktatási intézmény ügyében a zaklatás során egy kínai vendéglőbe szóló meghívás is elhangzott – hozott az életből konkrét példát a hatóság vezetője.
A törvény értelmében Magyarországon négyezer cégnek kell esélyegyenlőségi tervet készítenie, amely előírja, hogy ha valamelyik dolgozót sérelem éri, milyen belső jogorvoslattal élhet, milyen egyeztető fórum elé viheti az ügyet. A hatóság azonban csak azt vizsgálhatja, hogy létezik-e az esélyegyenlőségi terv, és ha nincs, pénzbírságot is kiszabhat, de a tartalommal nem foglalkozhat. A törvényalkotók ugyanis abból indultak ki, hogy a tervet a dolgozói érdekképviseletnek és a munkáltatónak közösen kell kidolgoznia és elfogadnia.
A hatóság vezetője elmondta, az utóbbi évtizedben sokkal kevésbé tekinti már a magyar társadalom is bocsánatos bűnnek, afféle férfiassági próbának a munkahelyi szexuális zaklatást. A nők egyre kevésbé tűrik, hogy munkaköri kötelességeik közé iktassák a szereposztó dívány használatát.
Bihari Tamás
