Forrás: Stop!

Kertész Imre

Németországi tartózkodásának „iróniájáról”, a „morózus” Magyarországról, és a demokráciáról mint kultúráról beszél Kertész Imre a The Independent pénteki számában.

A legnagyobb brit liberális napilap művészeti és irodalmi mellékletében közölt interjúban – amelyet Tibor Fischer magyar származású, Londonban élő író-újságíró készített Budapesten Nobel-díjas magyar írótársával – Kertész kifejti: nem tartja ironikusnak, hogy ideje nagy részét Berlinben tölti.

„Mindenki ezt kérdezi … de Németország volt az, ahol íróként hatást tudtam kifejteni, ahol a könyvemet megértették és kiadták”.

Hozzáteszi: egyébként is „itt Magyarországon tapasztaltam meg először a fasizmust, nem Németországban”.

„Nagy volt az érdeklődés a holokauszt iránt” – mondja 90-es évekbeli németországi fogadtatásáról. „Nem moralizáltam, ők pedig magyar segítséggel megértettek valamit a múltból”.

Az 1975-ben megjelent Sorstalanságról felidézi: az egyik magyar kiadó azzal dobta vissza a művet, hogy az antiszemita. „Máig őrzöm a levelet” – mondja.

Kertész Imre a Kádár-rendszerről azt vallja: az 1956-os forradalom leverése és az utána következő konszolidáció külön embertípust teremtett, „rettenetes módon alakította át a társadalmat … az emberek asszimilálódtak a puha diktatúrához”.

Fischer meglepőnek nevezi, hogy Kertészt az egyik totalitárius rendszer – a Kádár-rendszer – inspirálta arra, hogy egy másiknak a mélyére lásson. „A Sorstalansághoz a Kádár-rendszer szolgáltatta a nézőpontot” – deklarálja Kertész Imre az interjúban.

De akkor miért nem ment 1956 után nyugatra ő is, mint 200 ezer másik magyar? „Nem maradtam volna, ha már nem kezdtem volna el írni … 27 évesen már nem tudtam megtanulni írni egy másik nyelven. A nyelv miatt nem távoztam” – mondja a Nobel-díjas író.

És mi a véleménye az új, demokratikus Magyarország politikájáról? – kérdezi Fischer. „A demokrácia szó teljesen leértékelődött, nem is tudom igazán, mit jelent… azt mondanám, a demokrácia nem politikai rendszer, hanem kultúra” – hangzik a válasz. Kertész még annyit hozzátesz: Magyarország jelenleg „kissé morózus ország”.

Tibor Fischer említést tesz a Magyar Gárdáról, és arról, hogy „durva antiszemita irodalom” is kapható Magyarországon. Jobb-e, hogy az antiszemitizmus nyílt teret kap? „Az antiszemitizmus nagyon furcsa ügy Magyarországon. Káros, romboló, szívből jövő, de nem aktív… nálunk van az egyetlen rabbiképző szeminárium Közép-Európában … ez még Kádár alatt is itt volt, és a legnagyobb zsidó közösség is itt él” – mondja Kertész Imre.

Hozzáteszi: a magyar zsidók valóban magyarok akartak lenni. Amikor 1944-ben a németek bejöttek, három rétege volt a zsidó közösségnek, az igazán gazdagok, utána az orvosokból, mérnökökből, másokból álló zsidó középosztály, és a szegény zsidók. „Szolidaritás nem volt a zsidó közösségen belül” – vélekedik az író.