Az Amnesty International magyar részlege ma azzal emlékezik meg a guantánamói rabtábor fennállásának hatodik évfordulójáról, hogy tagjai a budapesti amerikai nagykövetség elé vonulnak és ott jeleneteket adnak elő: „Foglyot vallatnak guantánamói módra” és felállítanak egy, a tábort jelképező ketrecet, csuklyás, rabruhás foglyokkal. Egy szóval tiltakoznak.
Igazuk van? Olvastam én is olyan guantánamói rabokról, akik tévedésből kerültek a táborba és szenvedtek ott éveken át, vagy olyanokról, akiket rosszakaróik hazug feljelentése juttatott oda. Ezért csak helyeselhetem azt a követelést, hogy a tábort oszlassák fel és a foglyokat állítsák rendes bíróság elé.
És mégis – hiányérzetem van. A harmadik világ országaiban az emberi jogokat sokkal durvábban megsértik, mint az Egyesült Államokban, ám azon a tájon többnyire még a tiltakozás lehetősége sincs meg. A guantánamói foglyok egy része talán ártatlanul került a táborba, ám a többség igencsak jó okkal. Ha ez utóbbiak ellen nem lépnének fel, ha ezek bárhol hatalomra kerülnének, azt mindannyian megszenvednénk. De leginkább saját népeik.
Hiányérzetem azért van, mert az Amnesty nem vonul más nagykövetségek elé is és nem játszik el másfajta jeleneteket. Olyat például, amely valamely muszlim állam Guantánamónál garantáltan borzalmasabb börtönében játszódik, vagy olyat, amelyben asszonyokat gyilkolnak meg, mert nem eléggé iszlám módra öltöznek, esetleg olyat, melyben egy fundamentalista prédikátor elmagyarázza, miért is volt igaza Hitlernek a zsidókat illetően.
Nézzük az összképet és ne csak azokat az emberjogsértéseket, melyeket az amerikaiak követtek el. Az Egyesült Államokat előbb megtámadták és csak azután vágott vissza. Meglehet, ügyetlenül és nem mindig ott, ahol kellett volna. Irak megtámadása például nyilvánvalóan indokolatlan volt, bár eredménye kétségtelen: elsöpörte a világ legkegyetlenebb diktatúráját.
Igaz, Irak azóta sem nyugodott meg, ám azon ártatlan polgári lakosok száma, akik amerikai fegyverek által vesztették életüket, eltörpül azon, ugyancsak ártatlan polgári lakosok száma mellett, akiket vallási-felekezeti fanatikusok öltek meg és akiknek társait most amerikaiak védelmezik – néhány hónapja immár egyre eredményesebben. Számomra érthetetlen, hogy az Amnesty és a többi emberjogi szervezet egyfelől (jogosan) felemelte hangját az Abu Graib börtönben történtek miatt, másfelől azonban hallgat azok sorsáról, akiket az al-Kaida merénylői vagy az iraki felekezeti milíciák halálbrigádjai öltek meg. Nem hallottam olyanról, hogy ezen atrocitások ellen tiltakozva a maihoz hasonló happeningeket rendeztek volna.
Ha valaki kételkedik abban, hogy az iszlamista terror az egész világot fenyegeti, akkor tekintse át az elmúlt évek krónikáját. Amikor az Egyesült Államok felveszi a harcot ez ellen a terror ellen, akkor az egész világ biztonságát és szabadságát védelmezi. A harmadik világ népeinek szabadságát éppúgy, mint az Amnesty International azon jogát, hogy diplomáciai képviseletek elé vonuljon és ott jeleneteket adjon elő. Nem kellene ezzel a joggal visszaélni.
Kepecs Ferenc, kepecsf@nepszava.hu
