A párizsi Actes Sud kiadó megjelentette Kertész Imre K. dosszié című könyvét. Ebből az alkalomból a Le Point című politikai hetilap interjút készített az irodalmi Nobel-díjas magyar alkotóval. A kötetet az író igaz-hamis önéletrajznak mondja. Nem holokausztregény – hangsúlyozza -, mert a tömegiszonyról nem lehet regényt írni. A túlélő nem tekinthető bűnösnek, ő inkább a tévedést képviseli, a homokszemet a gépezetben. A túlélő a náci megsemmisítő nagyüzem tévedése. Ha valaki bármit is tudni szeretne Auschwitzról, az faggassa a holtakat, csakis ők tudják, mi történt. A Le Point munkatársa arról faggatta Kertész Imrét, hogy szerinte minden diktatúra magában hordozza-e Auschwitz realitását. Mit ért ez alatt? Az író válasza: az Amerika-ellenesség és az antiszemitizmus az új diktatúrák fűtőanyaga. Mint Irán példája is mutatja, amely egyfelől kiaknázza a holokauszt tagadását, ha azt véli érdekében állónak, vagy fölhasználja, ha ebből vél hasznot húzni. Szóba hozta a riporter azt is, hogy Kertész Imre gyakran idézi példaként Thomas Mann Halál Velencében című könyvét, ami meglepő. A kommunista Magyarországon – így az író – olvasni sem volt könnyű. „Az én egyetemem – teszi hozzá – az orosz megszállás volt. Thomas Mann nyitotta meg előttem a képzelet kapuit. Becsülöm Camus abszurditását vagy Flaubert történelemszemléletét Az érzelmek iskolájában. Magam azonban Kafka közép-európai realizmusát örököltem”.
V. T.
