Papp Gergely volt színész és templomszolga, felelős szerkesztő és producer. A nézők Pimasz úrként szerették meg igazán. Vágyai ugyanolyanok, mint bárki másé: boldog család, értelmes munka.
Egy párizsi egyetem kultúra és kommunikáció szakán tanult. A tévézés, a bohóckodás, a magamutogatás azonban vonzotta, hiszen gimnazistaként a Pinceszínházban játszott, mozi- és tévéfilmekben is szerepelt.
„Izgalmas korszak volt számomra az 1991-93 közötti: bár szüleim segítettek, dolgoznom is kellett. Akadt Párizsban mindenféle diáknak való munka: magyar családokat költöztettem, gyerekekre vigyáztam, lufikat árultam. Végre jött egy jó zsíros megbízatás: templomszolga lettem egy zsinagógában, fix fizetését. Hamar felnőtté váltam.”
Gergely itthon a bölcsészkaron folytatta tanulmányait. Akkoriban indult a médiaképzés. A tévézés tetszett neki igazán. A megújuló Naplóba új rovat került, a pimasz riport. Hozzá igazították: szembesítenie kellett az embereket saját bunkóságukkal.
„Nem veszik fel a kutyájuk ürülékét, szétdobálják a csikket, mozgássérültek helyére parkolnak, buszsávban mennek. Szereti a néző, ha nem vele veszekszenek, hanem mással.”
Papp Gergely nagyon örül annak, hogy a Mokkában műsorvezetőként is kipróbálhatja magát.
Ha partira hívják, szívesen elmegy. „De még és már nem vagyok partiarc. Nincs szükségem arra, hogy mutogassam magam, hátha hoz valamit a konyhára. Szerettem egy időben barátokkal bulizni, de a kevés szabadidőmet most inkább a családommal töltöm. Feleségemet a Csernus-produkcióban ismertem meg. Hobbiból sminkelt. Első látásra nagy szelem lett.”
