Boldog, Aki Olvassa…
„Akkor eljöve Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék őáltala.”
Máté 3,13
Így kezdődik a Bibliában Jézus felnőtt élete, nyilvános működése. A történetet mind a négy evangélista elbeszéli. Keresztelő János zsidó prédikátor, Jézus unokatestvére, aki Tiberius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében, vagyis Kr. u. 28-ban (vagy a 27. év őszén) Júdea pusztájában, a Jordán folyó völgyében bűnbánatra hívja az embereket, és a megtérés keresztségét hirdeti, „mert elközelített a mennyeknek országa”. Vízzel keresztel, azaz minden embert, aki vallást tesz bűneiről, és megígéri, hogy ezután Isten akarata szerint fog élni, beviszi és alámeríti a folyóba, majd megáldja a vízből kiemelkedő, vétkeiktől szimbolikusan megtisztult embereket. Amikor odamegy hozzá Jézus, hogy őt is keresztelje meg, először nem akarja, mondván: „Nékem kell általad megkeresztelkednem, és te jössz énhozzám?” Jézus azonban így felel: „Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk.” János enged neki, bemeríti Jézust a folyóba, aki megkeresztelkedvén kijön a vízből, ekkor megnyílik az ég, és Jézus látja az Istennek Lelkét mint egy galambot leereszkedni és őrá leszállni. Az égből szózat hallatszik: „Ez az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm.” Egyedül a János írása szerint való evangélium emeli ki, hogy Keresztelő János is látja a mennyei jelenést, és bizonyságot tesz róla, hogy aki elküldte őt, hogy vízzel kereszteljen, azt mondta neki: „Akire látod a Lelket leszállani és rajta megnyugodni, az az, aki keresztel Szent Lélekkel.” János mondja először Jézusról, hogy ő az Istennek báránya, aki elveszi a világ bűneit. Jézus megkeresztelkedése és az ördögtől való megkísértése után kezdi meg tanítói hivatalát és csodálatos gyógyításai sorozatát.
Mit üzen nekünk ez a kétezer éves történet? A többrétegű elbeszélésből először is kiderül, Jézus ezzel a külső szertartással adja tudtára mindenkinek, hogy egész élete Isten akaratának teljesítése. Máté evangéliumában itt szólal meg először Jézus. Az „így illik nékünk minden igazságot betöltenünk” (más fordításban: „illő, hogy teljesítsük mindazt, ami méltányos”) mondat mintegy Jézus messiási hitvallása, életprogramja. Tettét úgy is értelmezhetjük, hogy bár ő bűntelen volt, így nem volt szüksége a bűnbocsánat, a megtérés keresztségére, azzal, hogy beállt népének tagjai közé, közösséget vállalt a bűnbánó bűnösökkel, magára vállalta bűneik hordozását.
A történet mélyebb értelme, hogy Jézus e világi küldetése a megkeresztelkedésével kezdődik, a miattunk, helyettünk és értünk önként vállalt, elszenvedett kereszthalálával ér a csúcsára, és a keresztség szentségének szereztetésével ér véget, hiszen (Máté szerint) így búcsúzik el tanítványaitól: „tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevébe”. A keresztség – Kálvin szavaival – annak a beavatásnak a jele, amellyel befogadnak bennünket az egyház társaságába, hogy Krisztusba oltva Isten fiainak számítsunk. „Megtisztulásunk és újjászületésünk okát az Atyában, anyagát a Fiúban, hatását a Szentlélekben nyerjük.” Ahogy Pál apostol írja a Titushoz írt levelében, Isten végtelen szeretetéből és irgalmasságából tartott meg minket „az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által, melyet kitöltött reánk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által”.
A történet következő, józan ésszel nem igazán felfogható, csak hittel megragadható dimenziója és üzenete, hogy a teljes Szentháromság-Isten először itt jelenik meg együtt az emberek előtt. Lelki szemeink előtt látjuk a Jordán folyót, melynek vizében ott áll engedelmesen a Fiú, a Szentlélek galamb képében leszáll rá a mennyből, és közben halljuk az Atya szerető szózatát a mennyből. A Szentlélek már ott van Jézus fogantatásában, de nyilvános működésének szimbolikus megkezdésekor az Atya ismét elküldi a Szentlelket, hogy felkenje a Fiút a megváltás művének végrehajtására. A názáreti Jézus ekkor válik Krisztussá, a Felkentté, arám nyelven Messiássá.
Az üzenet teljes megfejtéséhez, azaz a keresztség szentségének, a Szentháromság misztériumának és a Szentlélek munkálkodásának megragadásához el kell mélyednünk a Szentírás tanulmányozásában, különben leragadhatunk a történet felszínénél. Hogyan olvassuk, hogyan értsük meg a Bibliát? Mindenképpen figyelemmel, komolysággal és megfelelő tisztelettel. Tegyünk fel kérdéseket, és hagyjuk, hogy a Biblia tegyen fel nekünk kérdéseket. Hagyjuk, hogy elmondja nekünk, amit akar, és akkor válaszol a kérdéseinkre. 2008-ban, a Biblia évében hétről hétre négy élő hitű Biblia-olvasó újságíró – egy katolikus, egy református, egy evangélikus és egy zsidó – szeretné egy-egy történeten, példázaton keresztül átadni a meghívót a tisztelt olvasónak, hogy vegye kézbe a Szentírást, és lépjen be a Biblia egyedülállóan gazdag, csodálatosan szép, szeretetet, örömet és békességet sugárzó reményteli világába.
Faggyas Sándor, a Magyar Hírlap szerkesztője, a Protestáns Újságírók Szövetségének elnökségi tagja
