Népszabadság * Róbert László * 2008. január 5.
Ezzel a címmel jelent meg a párizsi toplista előkelő helyén a baszk eredetű francia bíboros, Roger Etchegaray interjúkönyve.
(II. János Pál életrajzírója, a Figaro Magazine főszerkesztője jegyezte le az ő életpályáját is.)
Hierarchikus szinten mint Marseille érseke kezdte egyházi karrierjét. Bár ezt az utolsó kifejezést ő biztosan visszautasítaná. De hát később – a lengyel pápa idejében – két évtizeden át ő volt a Szentszék világpolitikailag is legbefolyásosabb szervezete, a Iustizia et Pax kongregáció elnöke. De ebben a minőségében jóval több volt, mint a Vatikán utazó nagykövete. Mert őt nemcsak a katolikus, a keresztyény, de a buddhista, sőt az iszlám világ diplomáciája is úgy jegyezte – és értékeli holnap is -, mint a kényes, sőt mindmáig sok esetben titkos ügyek egyik leghatékonyabb tárgyaló tényezőjét.
Etchegaray az első vatikáni bíboros, aki 1980-ban a kommunista Kínába, majd Vietnamba látogat. 1994-ben Fidel Castróval ebédel Havannában. És ugyancsak a pápa küldötteként jár Ruandában a vérengzések idején. Nemegyszer másutt is a szó szoros értelmében életveszélyes helyzetekben Afrika, Ázsia háborús övezeteinek járatlan, szakadékos útjain.
2003-ban, a második öbölháború idején gyakorlatilag ő próbálja meg Szaddám Huszeint rávenni a kapitulációra.
A 85 éves Etchegaray véleményét XXIII. Jánostól VI. Pálon és II. János Pálon át kikéri a jelenlegi pápa is. (XVI. Benedekkel együtt – fiatal teológusként, mint a II. vatikáni zsinat tanácsadója – kezdte pályafutását.)
És egy évtizeddel később ő alapítja Párizsban a harmadik világot segítő katolikus civil szervezetet, amely Az Éhség Ellen, a Fejlődésért címet viseli. Ez a CCFD – a hívők pénzéből – villamos erőművet is „jótékonykodott” a Kongó partján.
Szerénytelenül bár, de engedtessék meg némi személyes vonatkozás is: a 60-as évek végén a Magyar Rádió római tudósítójának ajánlotta az Új Ember boldog emlékezetű főszerkesztője, Magyar Ferenc, hogy a Tisztelendők tervezett tv-sorozatának jó alanya lehetne Marseille érseke, aki neki jó barátja.
Majd ő kísért végig a vallási-társadalmi-emberi – mondhatnám, ökomenikusan is – multikulturális mediterrán városon. (Ráadásul Etchegaray figyelmeztetett: nehogy kihagyjam barátját, a főrabbit, aki az interjú során azt is megjegyezte: „az antiszemitizmus akkor bokrosodhat meg ha egy országban komoly gazdasági gondok vannak.”)
XXIII. János szülőfaluja, Sotto il Monte után az ő portréja lett a Tisztelendők második epizódja. Majd – 10 évvel később Párizsban – vele mint a francia és az európai Püspöki Konferencia elnökével folytatódott. Újabb évtized múltán pedig az említett Iustizia et Pax elnökével fejeződött be a római Trasteverén, a Vatikánhoz tartozó Palazzo Caliosto házi kápolnájában a reggel hétórai mise után. Az oltár egyik oldalán a többi között Fidel Castro ajándékaként egy naiv Jézus-bölcső miniatűrje, a másikon egy orosz ortodox ikon. (Talán csak a hozzá szellemileg-lelkileg közel álló Teréz anya nem lepődött meg ezen a látványon, amelyet később Izrael elnöke és a moszkvai pátriárka is megcsodálhatott.)
Egyébként a Tisztelendők sorozatának latin-amerikai epizódjai is Etchegaray támogatásának köszönhetik létezésüket.
Legutóbb pedig a bíboros hívta fel figyelmemet arra, hogy – míg Irakban síiták és szunniták öldösik egymást – az afgán kisebbségi síita vallású hazara törzs békében és barátságban él a többségi pastun, tádzsik szunnitákkal.
Mindezek után csak abban reménykedhetek, hogy az Etchegaray által kinevezett magyar Iustizia et Pax elnökeként is ismert pécsi püspöknek – aki egyébként a város új díszpolgára – gondja lesz arra is, hogy a nyugdíjasan is eminenciás Roger Etchegaray életét és munkásságát magyarul is olvashassa az, akit érdekel.
P. S. Etchegaray egykor járt Pécsett is. Meglátogatta beteg barátját, a boldog emlékezetű Cserháti József püspök urat.
