Washington terrorelhárító programot szervez a Szaharában
Népszabadság * Munkatársunktól * 2008. január 5.
„Tekintettel a feszült nemzetközi politikai helyzetre, a négy francia turista december 24-i meggyilkolására, amely az al-Kaida az Iszlám Maghrebben (AKIM) nevű szervezethez köthető, illetve konkrétan a ralira irányult terrorista fenyegetésekre, az Amaury Sport Organisation (ASO) nem látott más megoldást, mint a verseny törlését” – magyarázták a közleményben az idei Dakar-rali törlését.
A döntés hátterében az áll, hogy karácsonykor négy francia turistát megöltek, egy ötödiket pedig megsebesítettek fegyveresek Mauritániában, ahol aztán három napra rá három katonát is megöltek. Utóbbi gyilkosságokért az AKIM rövidítésű terrorcsoport vállalta a felelősséget. (A franciák megölését először a mauritániai rendőrség rablógyilkosságként kezelte.) Franciaország már december 29-e óta nem tanácsolja állampolgárainak, hogy Mauritániába utazzanak.
Tavaly megerősödött az al-Kaida koordinációja és szervezettsége Észak-Afrikában, de a szakértők véleménye abban eltér, mekkora hatósugárral és valódi erővel rendelkezik ez az új képződmény. Novemberben az al-Kaida második embere, Ajman az-Zavahiri a dzsihádra, szent háborúra szólította fel az észak-afrikai muzulmánokat a Maghreb államok vezetői, és francia, spanyol, amerikai szövetségeseik ellen. A hangfelvételen az egyiptomi azt is bejelentette, hogy Észak-Afrikában másodikként csatlakozott az al-Kaidához a Líbiai Iszlám Harcoló Csoport.
A terrorhálózat első, és legerősebb észak-afrikai bástyája az algériai, az egykori Ima és Harc Szalafista Csoportból alakult AKIM. A csoport tagjai annak idején az algériai kormánnyal vívott harcban edződtek meg, de már a kilencvenes években kaptak pénzügyi támogatást Oszama bin Ladentől. A csoport már 2003-ban hűséget esküdött az al-Kaidának, de Zavahiri ezt csak 2006-ban hagyta jóvá. Szakértők szerint az algériai hadsereg sikeresen csapott le a szervezet vezetőire. Úgy vélik, az AKIM új taktikája épp ezért az, hogy látványos terrorcselekmények sorával és nyugati érdekeltségű célpontok megtámadásával destabilizálja Algériát és a régiót. Tavaly csaknem 500 embert öltek meg. A szervezet visszaszorítása itt is társadalmi konfliktusokhoz vezethet: az autokratikus, világi észak-afrikai vezetők és az egyre vallásosabb nép között – figyelmeztet az amerikai Council of Foreign Relations kutatóintézet.
Egyelőre keveset tudni arról, hogy az AKIM mennyi „alvállalkozóra” tett szert a többi észak-afrikai országban így az úgynevezett Száhel térségében is. Ez a Szahara és a trópus közötti, a Vörös-tengertől az Atlanti-óceánig húzódó földnyelv évszázadok óta elmaradott, a csempészek hagyományos útvonala. (A franciákat is Mauritánia Száhel-részében ölték meg. A tettesek állítólag Szenegálba és Maliba menekültek.) Amerikai szakértők szerint itt találtak búvóhelyre (esetleg kiképzőtáborra) az Afganisztánban és Irakban harcedzett terroristák. Az USA ezért hívta életre a transzszaharai terrorelhárító programot, melynek keretében többek között az amerikaiak a Maghreb államok, illetve afrikai és európai országok rendfenntartó erőivel tartanak közös kiképzést.
Mauritánia egykori vezetője, Maaoya Sid” Ahmed Taya elnök a 2001-es terrortámadások után lelkesen részt vett a „terror elleni háborúban”, ám emberjogi szervezetek azzal vádolták Tayát, hogy ellenfelei eltávolítására használja fel a tömeges bebörtönzéseket. Akkor az Ima és Harc Szalafista Csoport egy-egy tagját is letartóztatták Mauritániában. Érdekesség, hogy Mauritánia az egyetlen nem Izraellel szomszédos arab állam, mely elismerte a zsidó államot, és ezt az országban népszerűtlen álláspontot még az Amerika-barát elnök 2005-ös megdöntése után is fenntartották. (A lakosság 30 százalékát képviselő fekete emberjogi szervezetek szerint a nemzetközi közösség ezért nem ítéli el a mauritániai vezetést az országban állításuk szerint még most is virágzó rabszolgaság miatt.)
Kérdés, mekkora a szélsőségesek társadalmi támogatottsága. Szakértők szerint a rossz életkörülmények, az iskolázottság, az írástudatlanság könnyű propagandacélponttá teszik az al-Kaida számára a Szaharában élő maghrebieket. Az észak-afrikai arabok ugyanakkor nem feltétlenül szívlelik a gazdag öbölbeli testvéreiket, támogatásuk így nem egyértelmű.
