2008 a világ több pontján is meghatározó változásokat hozhat. A pekingi olimpia kapcsán sokan állítják, hogy a 21. század Kína évszázada lesz. Az ázsiai ország eddig teljesíti ezeket a várakozásokat. Elnökválasztás lesz jövőre az Egyesült Államokban és Oroszországban is, és a két nagyhatalom mellett a második legnépesebb országban, Indiában is az urnákhoz járulnak az emberek. A világpolitika legkiszámíthatatlanabb térsége továbbra is a Közel-Kelet marad, ahol a kulcskérdések az izraeli-palesztin viszony, az iraki háború és Irán nukleáris programjának jövője lesznek.
Épülő kínai stadionKína számára a 2008-as év kiemelkedő eseménye lesz a pekingi olimpiai játékok, mivel reményei szerint annak rivaldafényében megmutathatja a világnak, micsoda fantasztikus óriássá nőtte ki magát az elmúlt években, az ország lakosainak pedig, hogy lám-lám, a kommunista párt helyreállította az ország presztízsét. Ám a reflektorok nemcsak a kínai főváros teljes átépítésére vagy az ország atlétáinak várható győzelmeire irányíthatják rá a figyelmet, hanem a hatalom elnyomó politikájára, a rendőrség kegyetlenkedéseire, az elnémított száműzöttek szenvedéseire is. A lehetőséget pedig, amit a nemzetközi média figyelme jelent majd, az elnyomott rétegek minden bizonnyal igyekeznek majd kihasználni, hogy hallassák szavukat, akár hatalmas, a játékok kimenetelét is veszélyeztető tömegdemonstrációkkal, amit viszont a vezetés nyilván minden erejével igyekszik majd elfojtani.
Az elmúlt évben Kína elkezdte a „gazdasági legek” begyűjtését, amit jövőre csak folytatni fog. A kínai export megelőzte az amerikait és 2008-ban pedig Németországot is, mint a világ eddigi legnagyobb exportőrét is túl fogja szárnyalni. Import tekintetében is túlnő jövőre Németországon, és szorosan felzárkózik a világelső Egyesült Államok mögé. De a GDP terén is túlszárnyalja a német gazdaságot, felkerülve ezzel a dobogóra Amerika és Japán mögött. A részvénypiacon Japánt előzi majd meg, szorosan felzárkózva az USA mögött. A kínai vállalatok is tovább erősödnek: 2007-ben már a világ hat legnagyobb piaci tőkeértékű cége közül három kínai volt, és jövőre a PetroChina túlnőhet az Exxon Mobilon, a világ eddigi legnagyobb cégén. Azzal, hogy egy kínai vállalat elhódíthatja az Államoktól a dobogó első helyét, Kína immár megkerülhetetlen gazdasági világhatalommá vált.
Az ország példátlan gazdasági növekedése pedig soha nem látott környezeti problémákat von maga után. Az ország városainak mindössze egy százalékában felel meg a levegő minősége az uniós követelményeknek, ipari városok tucatjaiban akkora a szmog, hogy az emberek sosem látják a napot. Mintegy ötszázmillió ember nem jut tiszta ivóvízhez. A kínai vezetés számára tehát mind egyértelműbb, hogy valamilyen lépést muszáj tennie ez ügyben, ám ódzkodik tőle rendesen, mert a diktatúra fenntartásához elengedhetetlen a kétszámjegyű növekedés, a környezetvédelmi intézkedések viszont lassítják a gazdaságot. Amíg a dolgok jól mennek, az emberek csendben maradnak, ám egy esetleges lassulás már társadalmi elégedetlenséget válthat ki, elidegenítheti a külföldi tőkét, veszélybe sodorva a párt hatalmát. (folytatás)
