Forrás: Népszava

Érdekes dolgokat tudhattak meg tavaly is a parlamenti közvetítéseket figyelők a képviselők magánéletéről, mentalitásáról. Kiderült, hogy a honatya is csak ember, akit olykor elragadnak az indulatok, így kiszaladnak a száján oda nem illő szavak is. A jegyzőkönyvek tanulsága szerint egyes képviselők véletlenül kínos helyzetbe keveredtek, másokról pedig kiderült: gondolataikat szívesen közvetítik költeményeken keresztül.

Nem kell sokáig keresgélni a tavalyi parlamenti jegyzőkönyvek között, hogy az átlagostól eltérő megszólalásokat találjunk. A legutolsó ülésnapon, az egészségbiztosítási törvény záróvitájában ugyanis elszabadultak az indulatok. Kontur Pál (Fidesz) felszólalási szándékának bejelentését hatalmas felzúdulás fogadta a kormánypárti padsorokban. A képviselő erre közölte, „Őszödön kellett volna kiabálni”, majd sietve hozzátette, „Én szeretnék beszélni, egy egyszerű magyar munkásember”. Ezt a jegyzőkönyv szerint a kormánypártiak „nagy derültséggel” fogadták. Az elnök próbált rendet teremteni, de sikertelenül, méghozzá annyira, hogy a fideszes Kövér László száján a „tahó söpredék!” kifejezés szaladt ki. Erre a szocialista Szekeres Imre azonnal reagált: „válogasd meg a szavaid!” – kérte Kövért.

A vita korábbi szakaszában is volt egy-két említésre méltó mozzanat. Miután a fideszes Aszódi Pál elnök úrnak szólította Szili Katalint, a házelnök mosolyogva így szólt: „lehet, hogy túl határozott vagyok, de remélem, még valamit megőriztem abból, ami miatt nő vagyok”. Szili a „női kérdést” nem először említette, bár korábban kizárólag rendteremtés közben hozta szóba. „(…) a házelnököt, de legalább a nőt tiszteljék bennem!” – kérte egyszer. Egy másik alkalommal, amikor a fideszes Aszódi Pál azt kiabálta Lamperth Mónika akkori önkormányzati miniszternek, hogy „Mosd ki a szád”, Szili a tárcavezetőt és a nőt is védelmébe vette: „(…) ha miniszter asszonyban a minisztert nem tiszteli, akkor legalább a nőt tisztelje benne”. A nő tiszteletéhez később is ragaszkodott, amikor így fakadt ki: „Kérem képviselőtársaimat, főleg az urakat, hogy ha a házelnököt nem is tekintik bennem, legalább a nőt tekintsék”.

Sok hasznos információhoz is hozzájuthattak, akik figyelemmel kísérték a parlamenti közvetítéseket. A rendőrségi törvény vitájában ugyanis Gál Zoltán (MSZP) így szólt: „Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kontrát Károly képviselő úrnak szeretném mondani, hogy a Szocialista Párt nem hülye (…)”.

Kiderült az is, hogy az MSZP-s Mohácsi József odafigyel Kiss Péter miniszter étkezési szokásaira és képességeit is nagyra tartja. A fideszes Révész Máriusz ugyanis szóvá tette, hogy Kiss egy vita közben telefonált és beszélgetett, ahelyett, hogy figyelt volna. Mohácsi ezt nem hagyta annyiban: „Minden további nélkül képesnek tartom Kiss Péter miniszter urat arra, hogyha egy fontos telefonja van – nyilván nem a mai vacsorát beszélték meg, hanem ennél sokkal fontosabb dolgokat, ilyenkor fél tíz után már nem is nagyon érdemes vacsorázni -, tud ő több helyre is figyelni”.

A fideszes Kontur Pál talán még ennél is személyesebb vizekre evezett. Az ORTT-vel kapcsolatos egyik vitában megtudhattuk, hogy három fia van, akik „1972-től születtek”, és gyerekkorukban mindig nagy vitába keveredett velük arról, hogy szabad-e krimit nézni, ráadásul helyzetét nehezítette, hogy a felesége általában a gyerekek oldalára állt. A képviselő ezen bevezető után egy rövid átkötéssel visszatért a jelenbe, és azt kérdezte: „Tudja, hogy mik voltak azok a krimik ezekhez képest, amik most az ablakon, a küszöbön, mindenhol folynak be?”. Felindultságában hozzátette, hogy szerinte mindenki nézze meg otthon amit akar, „na ne a pedofil felvételeket, de ha megvesz egy kazettát – Amerikában ez úgy van állítólag, hogy fizetős csatornát meg lehet nézni, különböző szexdolgokat is -, azt nézhesse meg. De ne egy madzaggal adást venni tudó televízióban tudja megnézni csőstül!”

Nem csak felszólalásból, beszólásból is volt néhány az elmúlt hónapokban. Petrétei József igazságügyi miniszterként egy vitában arról beszélt, hogy ha a tizennegyedik életévet betöltött személy szexuális aktusba beleegyezhet, akkor arra is meg lehet adni a lehetőséget, hogy erről egyetértésével és kizárólag a saját használatára képfelvétel készülhessen. A fideszeseknél azonban ez kiverte a biztosítékot, és Ángyán József így szólt közbe: „Normális vagy?!”.

Ennél továbbment az SZDSZ-es Horn Gábor, amikor a KDNP-s Semjén Zsolt – később amúgy is nagy vihart kavaró – felszólalása közben fölkiáltott: „Te hülye vagy?”. Semjén ugyanis azt kérdezte, „jó-e az a magyar zsidóságnak, ha egy rossz politika mintegy túszként löki maga elé Schwarz bácsit és Weisz nénit?” Úgy tűnik, Horn és Semjén között mélyen gyökerező lehet a konfliktus. Horn ugyanis egyszer így szólította föl bocsánatkérésre Semjént: „Kérjél elnézést, te sötét bunkó!”

Többször hívták segítségül a képviselők ismert és kevésbé ismert költőink sorait. Így tett a KDNP-s Puskás Tivadar, amikor a véradók napja alkalmából tartott felszólalását a parlamenti jegyzőkönyv szerint egy szombathelyi sebészorvos Kellett a vér című versével zárta: „Éjfélre járt már, amikor / a telefon csengett, / és a mérhetetlen csendet / darabokra törte. / A cipőgyárban éppen / akkor sok munkás / dolgozott, amikor nullás / vért kért egy hang / esengve. / Hat kéz állt meg / egyszerre és három / ember kerékpáron / repült a kórház / felé. / Nem látták ők / senki arcát, / de érezték: / életharcát / vívja valaki. / Kellett a vér. / S ömlött a vér / érből érbe, / pedig tudták, / nem jár érte / más, csak köszönet. / Hősök voltak / ők, nemesek. / S nem történt más, / csak kevesebb / cipő lett az éjen… / Azért, hogy egy / ember éljen.”

Népszava Online

Comments are closed.