Forrás: NOL

Népszabadság * Horváth Gábor * 2008. január 2.

Amerikában, ellentétben – már megint – Oroszországgal, nem lehet megjósolni, hogy ki nyeri az elnökválasztást. Sőt, azt sem lehet megjósolni, ki lesz a két nagy párt jelöltje.

A bizonytalanság némileg megnyugtató. A politikusok és az eszmék nyílt versenye reményt ad arra, hogy a világ eseményeire és közérzetére a legnagyobb befolyást gyakorló ország az elmúlt hét esztendő csetlés-botlása után végre megpróbál felnőni önmagáról alkotott képéhez és globális felelősségéhez.

A bonyolult, a pénz mindent elsöprő erejét a tényleges, sőt, már-már a „népi” demokráciával ötvöző választási rendszer holnap érkezik első lépcsőjéhez. Iowában a zömmel kisvárosokban élő, szinte kizárólag fehér és angol anyanyelvű választók kis hányada fogja eldönteni, kinek a nevét kapja fel másnap a sajtó. Nyerni sem muszáj, elég „a vártnál jobban” szerepelni, már ennyi is lendületet adhat a jövő keddi New Hampshire-i előválasztásra, meg az azt követő egy hónapos, majdnem mindent eldöntő sprintre. Február 6-án hajnalra, amikor a legtöbb államban már lesz előválasztási eredmény, nagyjából tudni fogjuk, ki az a konzervatív és liberális jelölt, aki egymással vitatkozva tölti majd a következő kilenc hónapot.

A fentebb némi iróniával „már-már népinek” bélyegzett demokráciáról érdemes megjegyezni, hogy meghökkentően természetesnek tűnik. A hárommilliós Iowában nagyjából 75 ezer republikánus és 150 ezer demokrata párttag vesz majd részt a kisvárosi közegre való tekintettel teljesen nyílt, ezért duplán felelős döntést igénylő választási gyűléseken. Grundy Centerben, egy tipikusnak mondható, 2500 lakosú településen a Des Moines Register című iowai lap szerint a különböző pártállású elnökjelöltek az elmúlt hónapokban tizenháromszor álltak meg kampánybeszédet tartani. A politikusok magánházaknál rendezett, 50-60 fős partikon, gyorséttermekben és iskolai tornatermekben szónokolnak. Keresztnevükön szólítják a helyi pártaktivistákat, ismeretlenek kezét rázva, egyszerű emberként kérnek támogatást – hogy aztán egyikük nyerjen, és majd a Fehér Ház elefántcsonttornyából irányítsa a világ leghatalmasabb kormányzatát.

2008 jórészt az amerikai elnökválasztás rezdüléseinek követésével telik majd. Lesz sok szkeptikus hang, amely kétségbe vonja, mennyiben tükrözi a folyamat a közakaratot. Ilyen vélemények Amerikában is vannak, ám az amerikaiak döntő többsége szerint a rendszer betölti a hivatását. Sőt, miután zömmel pozitív tapasztalataik vannak saját hazájukról, arról is meg vannak győződve, hogy másoknak is példát mutathat. Tudják, hogy az elmúlt években finoman szólva népszerűtlenné tették magukat, ám ezt általában rövid kisiklásnak tartják.

Az idén jó esély van rá, hogy miközben persze folytatódik Irak megszállása, az izraeli-palesztin tárgyalásokon gyakoribb lesz a fájó kudarc, mint a pici siker, Pakisztánban tartós marad a válság, és Irán vagy Oroszország körül sem fognak csitulni a kedélyek – Amerika mégis a szebbik arcát mutatja majd. A működő demokráciát, ahol a legfontosabb kérdésekről értelmes vitát lehet folytatni, és a végén az nyer, aki a többség számára megnyerőbb jövőképet tudja felvázolni.

Hirdessen Ön is az ETARGET-tel!

Comments are closed.