Vagyis Rangunban, amely a mai Mianmar (korábban Burma) fővárosa. Itt is áll egy ősrégi zsinagóga, melyet immár háromszáz éve iraki zsidó építettek. Neve Mácmiách Jesua, és mellette egy tábla található, melynek szövege azt mondja: Létezhet magányos fa a mezőn és magányos ember a világon, de egy zsidó soha nincs egyedül az ünnepeken.
Ez arra utalhat, hogy annak idején a nagy ünnepek alatt ez a zsinagóga tele volt, de az már igen régen lehetett. Most üresen áll, és hajdani napok dicsőségét őrzi. Egyébként ez az egyetlen egyedi zsidó emlék Burma, Kambodzsa, Laosz és Vietnám térségében. Ezen kívül zsidó emlék a thaiföldi Bangkokban található még, ahol egy ősi zsidó település maradványai mellett egy fiatal chábád közösség működik és virágzik.
Az „utolsó zsidó” itt Mose Sámuel és fia, Smuel. Ők tudnak héberül olvasni, és vezetik a ritkán tartott imákat, miután rabbija már negyven éve nincs a fogyatkozó közösségnek. Összesen talán húsz zsidóról tudnak az egész országban, de nagy részük vegyes házas.
A zsinagógát a kormány „régi burmai kulturális emlékként” tartja nyilván. A kapcsolat a többi vallással, több mint jó: a szomszédos mecset adja a zsinagógának a villanyt áramszünet esetén, viszonzásul a moszlimok és a hinduk a zsinagóga udvarán lévő kutat használják. Már évek óta nincs minján szombaton sem, de a ros hásánái közös ebéden ötvenen vettek részt.
Az ötvenhárom éves Mose Sámuel esküszik, hogy nem hagyja el Burmát, „ezt megígértem apámnak”. Fia Sammy, ma a New Yorki Jeshiva University növendéke, és a nyomdokain halad. Valószínűleg ő lesz a legeslegutolsó Burmában.
Új Élet / A. S.
Mazsihisz news
január 3rd, 2008 at 05:18
גבי זאבי
Egy kis érdekesség: NEM az utolsó zsidó a fenti Mose Sámuel, – ha a „zsidó” meghatározást kevésbé szigorúan vesszük. Retorikai kérdés: „hol nincsenek, miben nincsenek benne zsidók, vagy zsidó származásúak, ha bárhol valami történik a világban?”. Burmában nem kisebb személyiség, mint a katonai hunta kormányának második embere, Dávid Ábel tábornok – zsidó származású. Igaz, még gyerekkorában kitért, nemrég leköszönt a tisztségéről és visszavonult – de még hivatalában előzőleg hosszú interjút adott az izraeli TV egy újságíró csapatának. Ebben kifejtette nézeteit, miért kell a kormánynak – aminek ő is tagja, – kemény eszközökkel letörni a zavargásokat, ha igazán hazájuk javát akarják szolgálni. A riport vége felé kiparancsolt mindenkit a szobából, – asszisztenseket, titkárokat, helyi tiszteket, – csak az izraeliek maradhattak. Ekkor azok levetítettek előtte egy rövid kazettát, amiben a tábornok unokanővére, a Beér Seván élő nyugdíjas orvosnő üdvözli az unokafivérét. A tábornok – könnyezett.
Erről eszembe jutott az egykori mondás: „fiatalkorodban lehetsz szocialista, anarchista, avantgardista, akadémikus, kétkezi munkás, sőt, tábornok is – ha megöregszel, csak egy öreg zsidó leszel….”
Gabi Zeevi